Leborulok lábad elé
Óh, télnek szépséges ága,
Fagyruhádat átölelvén,
Bont ki tavasz csók-virága.
Megérkeztem epekedve,
Szirmot bontó asszonysága,
Ridegségből melegedve,
Illatontó karjaidba.
Gyökérig mér' dideregvén,
Virágágy bontó nyoszolya,
Bomló – omló fehérsége,
Szerelemfolyondár rokolya.
Ébredésnek üzenete,
Jégcsapjaidnak vágyarca,
Reszkető kéj bűvölete,
Boldogság dalunk mámora.
Enged a tél szorítása,
Kinyílik rózsás kebele,
Vágyunk szerelemvirága,
Lett színek – fények jegyese.
4 hozzászólás
Kedves Évike!
Ezt a szép verset mondhatjuk már télbúcsúzónak, mert nem csak a tavasz és nyár
lehet szép, a téli szépséget is tudjuk csodálni. Amikor esik a hó és körülöttünk minden
hófehér, bizony az is gyönyörűség…
Szép formában, korabeli írók
formájában írod te a verseidet. Élvezettel olvastam, szeretettel gratulálok:
Kata
Drága Évike!
Nagyon szépre írtad a versedet:
"
Enged a tél szorítása,
Kinyílik rózsás kebele,
Vágyunk szerelemvirága,
Lett színek – fények jegyese."
Szeretettel gratulálok: Ica
Gyönyörű versedet szeretettel, szívvel olvastam. Napsugaras, vidám hétvégét kívánok: Zsuzsa
Köszönöm Kata,Icu és Suzanne a megtisztelő látogatást és bíztatást. Éva