Gyermekkorom kislányos reménye,
hogy egyszer megtanulok repülni,
elfeledem mi fáj, ruhámban csupán
vézna testem és az örök vágyakozás
az ismeretlen táj és a boldogság után.
Hiába állt körém a rét, a sok vadvirág.
Hiába volt annyi fecske az eresz alatt,
eső után annyi megtépázott veréb ugrált.
Én bőrig áztam a könnyed, langy esőben
és térdig a meleg sárban dagonyáztam.
Este, csendben lestem röptét a fiókáknak,
míg a Hold a másik oldalára fordult
ábrándoztam, merre, hova visz az út,
gondoltam,szárnyak nélkül reménytelen.
Keserédes íze volt minden pillanatnak.
Lábadozó reménnyel sírva ölelkeztem,
karjában védőn átvitt álmos alkonyon
és lágy kenyérrel, édes szőlővel kínált.
Az idő, úgy véltem, percekre megállt,
nem érdekelt a sok veréb, a fecskefióka,
nem érdekelt fájdalomtól eltorzult szívem,
csak néztem, kétségbeesve a kibontott
szárnyaim tollait, hogy milyen véresek.
Lábadozó remény
By oroszlán
8 hozzászólás
Kedves Ica!
Tetszik a versed "modern" stílusa, ráadásul teljesen azonosulni tudtam minden sorával.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Nagyon örülök, hogy tetszett a versem, köszönöm.
Szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Gyerekkoromban gyakran repültem. Persze csak álmomban, de olyan valóságosnak tetszett, hogy még a mai napig is emlékszem rá milyen volt repülni…
Vágyakozó, szelíd versed a végére tragédiába fordul. Egy gyerek összetört reményei még ott sajognak a felnőtt szívedben. Szép, szomorú…
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm a kedves, megértő soraidat.
Akinek vágyai vannak akár, gyerek, akár felnőtt szeretne repülni, magasba szállni, elrugaszkodni a fájó valóságtól.
Szueretettel
Ica
Kedves Icukám!
Gondolataid visszaszállnak gyermekkorodra, még úgy is hogy lehettek kellemetlen emlékeid is.
Ezzel mindnyájan így vagyunk, mert a visszaszálló éveket nem lehet elfeledni.
Szép szavakkal írod még az eltorzult szived mélységes fájdalmait is.
Én a verseidet mindig elolvasom, mert nagyon szépei és jók.
Megérdemled, hogy azokat felkarolják.
Szeretettel gratulálok:
Kata
Drága Kata!
Nagyon örülök, hogy olvasol, szerencsére többen is mióta megjelent már négy verses kötetem.
Köszönöm szépen a kedves gratulációdat.
Szeretettel ölellek
Ica
Drága Ica!
Annyira sajnálom azt a szeretetre vágyakozó kislányt, aki voltál… Úgy összeszorult a szívem.
Remélem, a későbbiekben kárpótolt az élet. Csodálatosan keserédes a versed.
Szeretettel,
Ida
Ida drága!
Azért voltak szép napjaim is…ha nem is sok:)))
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel ölellek
Ica