Labirintusból

Sávokat húz
napfény az égre,
szétválasztja
a grafitszürkét
s a bíborvöröset,
Meghajlítja a horizontot
míg a szem ellát
felhőkarcolókról,
tükörként veri vissza
Duna hullámaiban
árnyékvonalaidat,
S csak játszik Veled, hogy
találd meg arcodat
vívd meg harcodat,
talád meg mosolyod
talád meg hol ragyog
narancsszín nap, s
hol vet hamis színeket
üvegfalakra,
hol rajzol könnycseppet
hűvös ajkadra,
hol van egyenes utad
végtelen labirintusban,
s mielőtt végleg
vaksötétbe vesznél,
hogyan vezet utad.