Ladikban

Kedves Nurse!
Nem tudom te kire gondoltál, de mikor e pár sort olvastam, nem mindjárt a sógórom jut az eszembe, ő sporthorgász, és már többször elnézem, ahogy a Tiszán megfeszülve, modulatlanult ült a ladikban, hogy többször már a néném félt is, hogy egyszer el fog aludni, és beleesik A Tiszába. De egy kis fantáziával, arra is godolhatunk, azért ült olyan nyugodtan, mert arrol melankoziazott amit ma délután olvasott Lew Tolsztoj-tol:
"Mintha nem tudná, hogy maga az élet nekem; nyugalmat azonban nem ismerek, és nem adhatok; magamat, a szerelmemet… igen. Nem tudok külön gondolni magára s magamra. Maga és én, egy nekem; nyugalomra azonban nem látok sem a magam, sem a maga számára lehetőséget. A kétségbeesést, a boldogtalanságot, azt lehetségesnek látom… és lehetségesnek a boldogságot"
üdv. Toni