Este van.
Egy köteg rőzselángnál
melegszem.
Nesztelen, mezítelen csend
csorog a fákról csendesen.
Szökőkútként hull a harmat,
cseppjeiben visszazuhan
csillámló fénnyel a hajnal.
Nap uszályában az idő
köpönyege lángra kap.
A mindenható teremtő
tűzre dobja –
lángol a nyár,
a rőzseláng
lassan kialszik.
Lángol a nyár
By oroszlán
8 hozzászólás
"Nesztelen, mezítelen csend
csorog a fákról csendesen."
Kedves Ica!
Nem akarok okoskodni, de túl sok lett a csend. Nekem a csendesen már egyáltalán nem hiányzik az egyébként ragyogó versedből. Azzal túlírttá vált számomra.
Este van.
Egy köteg rőzselángnál
melegszem.
Nesztelen, mezítelen csend
csorog a fákról.
Szökőkútként hull a harmat,
cseppjeiben visszazuhan
csillámló fénnyel a hajnal.
Nap uszályában az idő
köpönyege lángra kap.
A mindenható teremtő
tűzre dobja –
lángol a nyár,
a rőzseláng
lassan kialszik.
Szeretettel gratulálok: Noémi
Kedves Noémi!
Köszönöm a figyelmed. Igazad lehet…talán a szótagszám miatt, vagy csak a csendet akartam hangsúlyozni.
Örülök a gratulációdnak.
Szeretettel láttalak: Ica
Kedves Ica !
Ttszik ez az esti csend:)
szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Zsu!
Köszönöm, hogy itt voltál újra.
ölelésem: Ica
Kedves Oroszlán!
Hangsúlyosan csilingel az a csend.. Én nem mindig szeretem, mert van, hogy túlgondolkodom magam tőle, és az sokszor fáj.
Szép lett a versed, kicsit szomorkásnak hat..
A legjobbakat: Cyan
Kedves Cyan?
Köszönöm kedves h.szólásodat.
Szeretettel láttalak: Ica
Szép, képi vers, nagyon tetszik a párhuzam. Noémivel egyetértek, az a "csendesen" tényleg nem hiányzik, ha megengeded… Tetszett ahogyan megfogtad ezt a képet.
aLéb
Kedves aléb!
Megtisztelő a véleményed. Majd javítom, ha már két ember ugyanazt mondja…
Szeretettel üdvözöllek: oroszlán