Megjöttél? Érzed a reményt, a tavaszt?
Vígan zengnek nekünk a madárkák,
még a napsugarak is csodálják,
virág illata, zamata is pazar.
Érzed? Valaki odafentről figyel,
hirtelen megnémult a Föld. Ó, jaj!
Lelkekből száll milliárdnyi sóhaj:
a szívünk vajon még mennyit visel el?
Mögöttünk zilál egy rút, sötét árnyék.
Tűnj el! Menj el innen rögvest messze!
Már tudjuk, mily ép volt, mi most beteg,
fájón elfogadjuk mit a sors ránk mért.
Nem feledjük: józan ész, rend, alázat,
emberség. Erre van szükség nagyon.
Tudjuk, ilyenkor eltörpül a vagyon.
Óvjuk meg idős apánkat, anyánkat!
Jövőnkért dobjuk el a hiúságot,
a világ most súlyos terhet cipel.
Álljunk sarkunkra, szívvel és hittel,
s átvészeljük e rideg valóságot.