Lángra lobbantott

Felvirrad egy új nap, mosolyog a nagyvilág,
fénye beragyogja a szerelem bársonyudvarát,
pillangószárnyon libben egy édes mámor,
boldogság szökkent egy régi, meghitt barátságból.

Lomha léptekkel vánszorgott a sötét éj,
mindketten féltünk, így csak szenvedtél,
majd amikor végre álltunk egymás mellett,
úgy remegtünk, mint egy megszeppent gyermek.

Ámor édes útján indultunk el félve,
virágtenger nyílott köröttünk estére,
ahogy siklott testemen remegő két kezed,
a gyertyafény homályában lemeztelenített.

Mennyi sóhaj követ egy réges-régi álmot,
mily csodás megélni a tüzes valóságot,
csókod izzó parázs, felszítja a tüzet,
lángra lobbantott egy megfagyott szívet.