Ünnep van és mégis
nem repes a lelkünk,
valamiért nagyon
elment most a kedvünk.
Kínzó gondolatban
csapongva elszálltunk,
őrült messzeségbe
repített a vágyunk.
Amit józan elménk
kivetne magából,
az most szerepet kap,
felkelne álmából…
De múló évekbe
némán beleveszünk,
hömpölygő időbe
lassan csak sár leszünk
4 hozzászólás
Jól elkaptad azt az érzetet, amely sokunkban mocorog.
Szeretettel:Marietta
Jó a versed, kedves Judit. "Amit józan elménk kivetne magából…" az elveszi kedvünket az ünnepléstől. Telitalálat!
Szeretettel
Ida
Kedves Judit!
A címed megkapó és valóban a tartalom is nagyon odaillő ehhez az ünnephez, ami lassan már nem ünnep, hanem egy egészen másfajta megmozdulás. A hangulat már nem az ünnepi hangulathoz közelít és valóban csapongva elszállt már. Nagy igazságokat mondtál ki ebben a néhány soros költeményben. Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Judit!
Nagyon igaz szavakat kaptam egy dekoratív csomagolásban.
Elismerésem!
Szeretettel:
Millali