Lanka őszön

Hajam fehér, a lelkem üdve kérges,
a létnyi pillanat továbbhaladt,
hová foszolt a múlt e hetvenéves
kamaszkodó, csodás kaland alatt?

Habár a vér erem falára lüktet,
olyankor újra mérhető vagyok,
de elfeledve mind, amit karom tett,
siratnak elhalón az angyalok.

Beteljesült szerelmeim maradtak
jelek csupán hunyorgva, álmodón,
mutatva mennyi hűlt parázsnyi attak
mereng felém megannyi csillagon.

Parányi fényeik remegve őrzöm
heves nyarunk után e lanka őszön.