Larisza Rubalszkaja: Okos tán nem vagyok, igazam sincs nekem…

МОЖЕТ, Я НЕ УМНА, МОЖЕТ, Я НЕ ПРАВА…

Может, я не умна, может, я не права,
Может, вы совершенно меня не поймёте…
Я живу, как цветы, я дышу, как трава,
Я звучу в бесконечной ликующей ноте.

Я умею читать между фраз, между строк,
Я могу быть спокойной, и мудрой, и нежной…
Посмотри на меня: я всего лишь цветок,
Для которого солнце важнее надежды.

Раскрывать лепестки, тёплый воздух вдыхать,
Каждый солнечный лучик впускать прямо в душу,
Как немыслимый дар новый день принимать…
Просто жить… Я не знаю, что может быть лучше.
____________________________________________

OKOS TÁN NEM VAGYOK, IGAZAM SINCS NEKEM…

Okos tán nem vagyok, igazam sincs nekem,
Engem tán nem is értetek egyáltalában…
Mint virág élek én, fűként lélegezem,
S hangzom végtelen örvendő melódiában.

Sorok, mondatok közt könnyedén olvasok,
Tudok bölcs lenni, nyugodt és nagyon is gyengéd…
Nézz reám: én csupán egy kis virág vagyok,
Kinek napnál is fontosabb kincs a reménység.

Venni langy levegőt, nyitni szirmaimat,
Hagyni minden kis sugarat lelkembe érni,
Úgy fogadni, pazar ajándék egy új nap…
Élni csak… Nem tudom, jobbat, mit is remélni.

* * * * *