Abend (Es riß mein Lachen)
Es riß mein Lachen sich aus mir,
Mein Lachen mit den Kinderaugen,
Mein junges, springendes Lachen
Singt Tag der dunklen Nacht vor deiner Tür.
Es kehrte aus mir ein in dir
Zur Lust dein Trübstes zu entfachen –
Nun lächelt es wie Greisenlachen
Und leidet Jugendnot.
Mein tolles, übermütiges Frühlingslachen
Träumt von Tod.
Lasker-Schüler, Else
(1869 -1945)
Este (Kitört belőlem nevetés)
Kitört belőlem nevetés,
S az ártatlan gyermekarcával,
A friss, szökdelő hahotával
Hozott az éjben fényt ajtód elé.
Kitört lelkemből tefeléd,
De kedve tűn, feldúltad éppen –
Mosolyog, ám csak úgy, mint a vének,
S letűnt múlt marja most.
Halálról álmodik tavasznevetésem –
A dévaj – ott.
Szalki Bernáth Attila