Lasker-Schüler, Else: Érosz

Eros

O, ich liebte ihn endlos!
Lag vor seinen Knie'n
Und klagte Eros
Meine Sehnsucht.
O, ich liebte ihn fassungslos.
Wie eine Sommernacht
Sank mein Kopf
Blutschwarz auf seinen Schoss
Und meine Arme umloderten ihn.
Nie schürte sich so mein Blut zu Bränden,
Gab mein Leben hin seinen Händen,
Und erhob mich aus schwerem Dämmerweh.
Und alle Sonnen sangen Feuerlieder
Und meine Glieder
Glichen
Irrgewordenen Lilien.
____________________________________

Érosz

Ó, vég nélkül imádtam!
Térdelt… Előtte fekve
Én Éroszt szidtam
Izzó vágyamért.
És döbbenten imádtam.
Mint nyáréj hullt alá
Fejem rőt-feketén
Ölébe, s elolvadásban
Karoltam hévvel Őt.
Nem szított vérem így még lángokat,
Kezébe adtam éltem, magamat,
És megváltam a bódult fájdalomtól.
Tűznótát fújt minden Nap, és szerintem
Olyan volt minden
Tagom,
Mint tűzben őrült liliom.