Mit dir, Goldlächelndem
In meinem Herzen wächst ein Rosenzweig
Sein Duft berauscht so weich den Sinn.
Vernimm das Bächlein rauschendes
In meiner Grube tief im Kinn.
Und immer kommt die Nacht –
Nach ihr der Tag im kühlen Wolkenlinn'.
Springt eine Welle an den Strand
Ergreif ich sie ganz schnell mit meiner Hand.
Zu spiegeln mich – daß ich noch bin
Und du in meiner dunklen Pupill.
Dann schweben wir unmerklich still
Ins blaue Land empor beseligend traumhin.
________________________________
Veled, ki színaranyt nevet
A szívemen kinőtt egy rózsaág,
Az illat – elmét részegít…
Hallgasd, a csermely csörgedez,
S feltölti arcom gödreit.
És újra jő az éj,
Nyomán a nappal, hűs felhő, szelíd.
A partra hullám ver felém,
Villámkezem lecsap rá, s már enyém.
Hogy még vagyok, tükröm lehet,
Te élsz szemem mély ablakán.
Aztán üdv-álmok kék honán
Tevéled csöndesen, titkon átlibbenek.
7 hozzászólás
Kedves Dávid!
Tudod, hiszen írtam már, hogy ritkán írok fordításhoz, ami németből készült, a nyelvtudás hiánya miatt, de most, miután a versedre kattintottam, "billenytűzetet" ragadtam, mert egyszer találkoztam már egy változattal, ami Tandori Dezső munkája. Megkerestem (a Magyarul Bábelben oldalon találtam meg), bemásolom ide, Neked… A Tiéd költőibb, a Tandori változata "szabadabb"… és olvasóként egyelőre fogalmam sincs, melyik tetszik jobban… :))
A fordítás:
Veled, aranymosolyú
Szívemben rózsaág hajt, illata
Lágyan bódítja agyamat.
Hallod: patak zúg árkomon
Mélyen, állam alatt.
És eljön majd az éj –
S felhőgyolcsával utána: a nap.
Hullám csap a partra: két tenyerem
Körékeritem sebesen.
Tükrözzön: hadd higgyem magamat
S téged, sötét pupilla-mélyen.
S úszunk hangtalanul, a kék menny
Álomba révülten mind beljebb csalogat.
Tandori Dezső
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Nagyon köszönöm, hogy idehoztad Tandorit, nekem ő is nagyon tetszett. Igazából senki fordítását nem néztem, nem tudtam, hogy a "nagyok" is fordították, de Tóni fordítása alapján kaptam ötleteket. Igen, néhol én vagyok közelebb a vers konkrét tartalmához, néhol Tandori. A címadásom félreértés volt, mert összekevertem a lachen és lacheln igéket. Azóta már módosítottam, és most a címem: Véled, aranyos mosolyú…
Ettől még nehezen értelmezem, hogy "…patak zúg árkomon, mélyen állam alatt" mit is jelenthet?
És Tandori teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy ez egy kifejezetten jambikus lüktetésű vers.
Köszönettel és szeretettel: Dávid
Kedves Dávid!
Az általad említett két sor értelmén én is elgondolkodtam… (azzal együtt persze, hogy az eredetit nem értem). Volt egy-két ötletem, de csak találgatni tudtam. Ami nagyon nem tetszett még benne, az az "agyamat" szó, és a "pupilla mélyen". Különös versnek tűnik… nem a kedvencem… 🙂 És azt hiszem, feladja a leckét a fordítónak 🙂
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Tandori lezseren átlépett a jambikusságon, csak a rímképletet tartotta be. Igazából csak a "felhőgyolcs" szót irigyelem tőle, mert a Wolkenlinn (Wolkenleinen) valójában ezt jelenti. A
körékeritem-et meg a helyesírási kontroll húzza alá kétszeresen is. Egyrészt külön kell írni, másrészt az Í hosszú kell egyen. De a ritmus kedvéért a műfordítók nemegyszer áthágják a helyesírás szabályait. Az utolsó két sorában meg Tandori nagyon elment a líra felé, csak éppen másról írt.
A nyers jelentése: "Aztán fellebegünk észrevétlenül, csendesen az üdvözítő álmok kék országába."
Én a magam verziójával meg vagyok elégedve, tőlem ennyi tellett, nem lévén Tandori…
Szeretettel: Dávid
Kedves Dávid!
Úgy tűnik, olykor a "nagyok" sem remekelnek… Jobban "belemerülve" a versbe a tiéd valóban kellemesebb, és ahogy írtam, költőibb is (éreztem a jambusi lejtést is), mégpedig jelentősen. Az is eszembe jutott, hogy a munkásságodat és a színvonalat tekintve, amit képviselsz, nyugodtan be lehet sorolni téged is a kortárs nagyok közé… szerintem ez tény… 🙂
Viszont nemrégiben olvasgattam egy kicsit a Szabályzatot, és azt találtam benne, hogy műfordítások esetében nemcsak az eredeti műnek és a műfordításnak kellene szerepelnie az oldalon, hanem a nyersfordításnak vagy egy tartalmi leírásnak is; ha ezt a fordítóink alkalmaznák, valószínűleg több lenne a komment is a versek alatt. Biztosan vannak még olvasók, akik csak olvasnak (az olvasottságot tudjuk is követni), de nem véleményeznek a nyelvtudás hiánya miatt (én is gyakran ezt teszem). Talán ez az apró mozzanat segítene egy kicsit ebben…
Szeretettel: Mónika
Helyesbítek, egy kicsit elnéztem a Szabályzatban… Idegennyelvű versekre vonatkozik a nyersfordítás, illetve a tartalmi útmutató, nem a műfordításokra, bár azt hiszem, műfordításoknál is segíthetne… 🙂
Kedves Mónika!
Köszönöm, hogy ilyen jó véleménnyel vagy fordításaimról. Az az igazság, hogy a nyersfordítások is többé-kevésbé különböznének egymástól, attól függően, ki csinálta. Legnagyobb műfordítóink jobb esetben is csak néhány nyelvet tudtak jól, néhányat kevésbé, de mégis sok nyelvről fordítottak nyersek alapján is, amit aztán a fantáziájukkal kiszíneztek. Igazából én az eredeti nyelvből indulok ki, ha kell, szótárazok, nem is szeretek előre másokat megnézni. Utólag azonban megnézek másokat is, sokszor rájövök a magam és mások félreértelmezéseire, és akkor a magamét javítom. Mások nem szeretik, ha esetleges félrefordításaikra felhívod a figyelmüket, de néha elismerik, vagy a sajátjukat megmagyarázzák. Döntse el az olvasó! Az, ha a nyelvet nem vagy kevésbé ismeri, a szép fordításnak örül, akár hű az, akár nem. Legyen csattanója, dallamos legyen, szép képekkel, egyéb költői eszközökkel felvirágozva…
Szeretettel: Dávid