Lassan megtanultam kék víz felett szállni,
hallgatni alkonyban aléló sóhajod,
de nem tudom meg soha, milyen jó megállni,
szemedben bámulni meg egy pillanatot…
Lassan megtanultam örülni a testnek,
fülledt éjeken a hús páráiban
keresni gyönyörét órának és percnek,
csak mának! – az élet káprázataiban.
Nagyon fájt amikor rám talált az Angyal,
és dühödten tépte eretnek érveim,
ma már ritkán szólok, elcsendesült hanggal,
hiszen érveimmel fogytak éveim.
Lassan megtanulom hallgatni a csendet,
szeretetben járni – egy más dimenzió -,
megbékélve tartani a lelkemben rendet,
s várni mit hoz itt e sokszínű vízió…
Elüldögélünk az Angyallal csendben,
csak nézzük a vizet és pipázgatunk,
amit megtehetett, Ő már mindent megtett,
a víz felett hallhatod vidám dalunk…
4 hozzászólás
Ne törődj vele az"éveid" fogyhatnak,mert a mindenkié fogy.Sajnos az enyéim is.
A versed pedig tetszik,van hangulata.Grt.Z
Lassan olvastam, kedves András, mert olyan szép a versed, hogy igyekszem a hangulatát kicsegézni.
Szép vers, Gratulálok!
Alberth
Kedves András!
Az ember valóban lassan tanul, ha azt akarja, hogy tudása tökéletes legyen.
De én hamar megtanultam azt, hogy a te verseidet érdemes elolvasni, mert mindig különleges élményt nyújtanak nekem. Ez a műved is megérintett.
Köszönöm az élményt!
üdv
Szellő
Szia András! 🙂
Én gyorsan megtanultam, hogy érdemes ide bejönni! Örülök, hogy most is megtettem! Megérte. Gyönyörű a versed!
Szeretettel: Kankalin