Ha hívogat a remény
azt súgja, hogy ne félj!
Bókol, szorít és karol.
Csapdát ejt, szíven rabol.
Aztán társul a jókedv,
nevetve, hogy végre
a maskarádhoz ember
az álarcodat kend fel!
Megérkezik az ébredés
az, hogy minden tévedés,
csak sorsot húz a törekvés
/ez/ az élet- rágta szenvedély.
Mely jön butít és elvakít,
lesz bazsarózsa gólyahír,
megnyílunk és elkábulunk
félszegen és színjózanul.
9 hozzászólás
Szia Viki !
Ebben a versben annyi mindent elmondtál, vagy csak lehet én gondoltam bele dolgokat, de
nagyon tetszik:)
Ölellek: Zsu
Ezt benéztem ne haragudj Panka 🙂 Nagyon jó a vers 🙂
Nem baj ha benézted 🙂 van ez így 🙂
köszönöm ittjártad kedves Zsú!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Versedet alapos átgondolással írtad, ami vonatkozik a külsőre és tartalomra is.
Gratulálok, remekeltél.
Szeretettel: Kata
Köszönöm soraid kedves Kata!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Úgy érzem ez a lassú járat egy körforgás ellentéte. Sok a mondanivalód ebben a versedben.
Gratulálok: Ica
Próbáltam jó címet találni, hogy nyissak! Köszönöm ittjártad kedves Ica!
szeretettel-panka
Szeretem a lassú járatot. Nem kell annyira kapaszkodni. 😀
Marietta
Az jó! Köszönöm ittjártad! 😀
szeretettel-panka