Ki az, ki önmagát szakasztá,
a múltból nékünk visszahozná?
A szent királyt magát, a szent királyt magát…
László a nagy király, mi szentünk,
általa új hazát teremtünk.
E régi romjain, e régi romjain…
Ki az, ki sziklából fakasztva
életnek vizét nékünk adja?
Rég szomjazóinak, rég szomjazóinak…
Ki az, ki legendává válván,
megmenti népét, aki vártán
Várja szüntelen, várja szüntelen…
Ki az, ki hamar felriadván,
vén kő-sírt hagyna árván?
Indulván felénk, indulván felénk….
Mert szentként Ő népét szolgálja,
igazi, hű Ura módjára
Már örökkön ím, már örökkön ím…!
1 hozzászólás
Kedves Albert!
Egy történelem óra, László királyról.
Kiskoromban olyan helyen laktunk, ahol a közelben van egy búcsújáróhely, Mátraverebély-Szentkút a neve. Sokat jártunk oda, mert nagyon szép hely, ott is van egy kút és László király lovának helye látszik egy sziklában…
Ez jutott eszembe versed olvasva.
Szeretettel olvastam: Kata