Hát ilyen tollat kaptam én –
talán főnix veszíthette el,
hogy így izzik ujjaim között;
ha kézre kél, mint parázs lobog,
bőrt és lelket színig perzsel.
Tintáját egyik sem állja,
akárhány papírt meglovagol.
Az, mi hegyéről előfolyik,
nem marad medrében, elillan –
szellőképet ölt valahol.
Hát ilyen tollat kaptam én –
ősidők barbár varázslatát,
melyet nem ért már e sebesen
keringő földgolyó; sercegőn
bolyong, majd vad rítusba vált.
Tűz kell ide, s köréje fény,
vakhitekkel élni nem tudok!
Az izzó tollból láthatatlan
ömlik, árad megannyi kétely,
s szellemnek véreként buzog.
Hát ilyen tollat kaptam én –
belém rezgi ősi, halk szavát.
Mit felrovok vele, pára csak,
s illanva vele tűnök én is;
talán látnak majd odaát.
9 hozzászólás
Íze, zamata van a versednek Sas! És árad belőle az Ady-féle ős-titokzatosság. Mesterei kézzel faragod a rímeket, írj hát, ha kaptál hozzá tollat! Üdvözlettel:én
Kedves László!
🙂
Tiszta szívből köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Szia Laca! 🙂
Nem vagy láthatatlan, ráadásul feledhetetlen sem, hiszen elkényeztettek az írásaid mindannyiunkat.
Ha ezt a versed nézem, szerintem jogosan merül fel bennem a kérdés, hogy vajon van-e még hely a fiókodban ilyen csodatoll birtokában… 🙂
Alkoss csak csöndesen, aztán kerülj majd elő, ha átgondoltad azt, hogy az írásaiddal lelkeket gyógyíthatsz.
Jaaa, mert ez is benne van abban a rendkívüli tintában. 🙂
Sokáig hallgattam itt, de úgy gondoltam, hogy ideje megtörnöm a csendet.
Szeretettel: Kankalin
Remek írásodtól izzik a szó.
Szeretettel, Zsófi.
Kedves László! Jó ez a vers. Annak ellenére is tetszik, hogy én teljesen más stílust kedvelek. Érdekes, hogy a kissé avítt, néhol fellengzős szóhasználat is a helyén van, mert hiteles a mondanivaló, az érzelmi töltés. A "vakhittel élni nem tudok" pedig minden korban érvényes.
Gratulálok: Kati
Kedves Sas !
Remek írás megint tolladból.
Régen olvastalak, de megint emelem nem létező kalapom 🙂
Szeretettel : Zsu
Kedves (sorrendben) Bödön, Szabolcs, Kankalin, Zsófi, Kati és Zsu!
Nagyon szépen köszönöm a figyelmeteket. Örülök, hogy itt jártatok, és ennyien megszólítottátok ezt a verset. Köszönöm!
Szeretettel: Laca 🙂
Tolláról ismerszik meg a Fekete Sas.
MEGISMERSZIK!
Üdv, F.H.
Ah!, kedves Fehér Holló! Bejegyzéseddel találkozni egyszerre volt nagyon kellemes és roppant kellemetlen. Nagyon kellemes egyrészt, mint minden megtisztelő látogatásod, ugyanakkor roppant kellemetlen szembesülni a ténnyel, hogy kedves szavaiddal csak most találkozom. Tanulság: nem árt áttallózgatni régen feltöltött írásaimat. Neked pedig sűrű elnézést kérések közepette szívből köszönöm a buzdítást.
Laca 😊⚘️