Cserbenhagytak a szavak téged – mondod -,
és bár halad, hajlik az óra, nincs kész
semmi, nem lehet megenni sem még
jövő gyümölcsét, sem a sok bolondot
látni, s beh korai lenne látni azt
mi csak a jövőben lesz majd színigaz,
mert a szín egyedül az, mi itt igaz,
és semmi nem való abból mit láthatsz…
és mert egyedül csak Isten a társad,
a többieknek mind kell megbocsássad,
ha nem figyelnek soha rád eléggé,
mint körötted a tárgyak, csak jelenben
élnek, jövőjük nincs, múltban zenélnek…
Téged az Úton az tart, ki odatett
Látható
By András
3 hozzászólás
Kedves András
Ismét egy szép elmélkedés töled!
Nagyon tetszett!
Gratulálok:sailor
Köszönöm kedves Sailor!
Üdv András
Kedves János!
" és mert egyedül csak Isten a társad,
a többieknek mind kell megbocsássad,
ha nem figyelnek soha rád eléggé,"
Hadd mondjam el itten, ha már ide csöppentem versedhez, bocsáss meg nekünk, András!
Mostantól figyelek.
S hajlamos vagyok azt hinni, igazad lehet, habár én az " idegenek" figyelmével elégedett vagyok, mert jelzik az utat, amin haladok. S a jó érzés ebben megerősít, s az ha barátaim lesznek.
Köszönöm szépen a versedet! Kaptam tőle Valamit!
Szeretettel: Ildikó