Mikor a nap már kevés, hogy megvirradjon,
mikor a szó már kevés, hogy hangot adjon,
mikor a lélek sivatag,
mikor már semmi sem marad,
s a csönd nagyon fáj,
te szólj, gitár!
All di Meola
Jött a bársony-barna este,
folytó bánatomat kileste,
hozott egy gyönyörű dallamot,
mi átkarolt, belémhatolt,
s azóta féltve őrzöm őt,
mint egy szeretőt.
Carlos Santana
Vajon fáj-e a megfeszített húrnak
mikor beletépnek az ujjak?
Mert az ujjnak fáj a húr,
fájni tanul,
s mikor már mindent tud a szenvedésről,
akkor játszik halhatatlanul.
5 hozzászólás
érdekes. nekem az első tetszik legjobban……….
üdv
🙂
Nekem is 🙂 üdv.: zsuzsa
Leírtad a felejthetetlen (latin) Zene foglmát, a definícióját, a lényegét, az eszményét, a valóságát, célját… kész vagyok…
(Megjegyzés: Carlos Santana!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! – Nagyon ott van… :))))))))
Köszönöm kedves Titusz, hogy te is így érzed a zenét, és hogy tetszett, amit megpróbáltam visszaadni, én hogy érzem 🙂
Tudom drága aquarius, hogy Te ezt már nem olvashatod, de nem mehetek el szó nélkül innen, annyira szépen fogalmaztad meg, amit a zene, a dalok jelentenek, jelentettek Neked. Remélem, segítettek.
Poppy