Köznapisága mellbe ha mar
bősz csacsimádat felejtsd hamar
fának sem fáj a tavalyi haj
ma életed ad mi ősszel avar
olvad a bánat mint tepsin a vaj
szívmelegével majd kitakar
szemekben ragyogó északi fény
a sárba öltöző csillagnyi lény
feledve magát is adja mit kérsz
mi bánat az múlik a szeretet tény
tegnapba oszló oldott só a remény
édes kalácsban rejlő bútünyemény
fenn a magasban táncol a szél
felhőket kerget s tágul az ég
könny a patakban csillan a szép
szembeli dombról lejt a mező
madár alakban csengve repül
bennünk ha dobban igen ez Ő
ki ezer alakban értünk feszül
és hogyha véletlen érte szeretsz
s sok kusza léptem ha éjbe teszem
jusson eszedbe az égbe vezet
2 hozzászólás
jó a rimus, jók a képek, van lendület és szeretem a kisbetűs írókat.gratula
szia ruca!
Örülök, hogy tetszett, de valami nekem mégis hiányzik belőle. Egy ideje vidám, de mély verset szeretnék összehozni, ami valahogy mégse megy