Látod, Attila, Te, kit úgy tépázott az élet,
ki versbe rejtetted magadnak s nekünk
a Mamát, erdőben a vad nyomát és
homlokodról a legszentebb verítéket,
nem sejtetted hányan ünneplik majd
a költészetet épp a Te születésed okán.
Mert ma, ki e hazában tollat vesz kezébe,
hogy szívét-lelkét a betűk édes bilincsébe
verje, mind ott jár, a Te lépted nyomába’,
belőled nőtt ki a szárnya, s emlékedből merít
ihletet. Látod, Attila, örökké menekültél,
de magadat előlünk el nem rejtheted.
Látod, Attila…
By Netelka
6 hozzászólás
Kedves Neti!
Méltó megemlékezés egyik legnagyobb költőnkről, aki nem mellesleg nálam az első helyen áll:) Köszönöm helyette is!
Üdv: Borostyán
Tényleg méltó megemlékezés. Amúgy a költészet napjától függetlenül, nemrég kezdtem el egy József Attila kötetet, teljesen véltelenül.:) Tetszett a vers.
Üdv
Kedves Borostyán, örülök, hogy méltónak tartod hozzá. Köszönöm!
Köszönöm, kedves Michelangelo, köszönöm.
Nagyon szép, kedves Netelka! József Attila nálam is az elsők közt van. Gyönyörűen írtál róla, hozzá.
Gratulálok: Colhicum
Nagyon köszönöm, kedves Colhicum, örülök a véleményednek 🙂