Meseország kapujában
óriások álltak,
körülöttük fürge törpék
ki-be szaladgáltak.
Nagy pompával megjelent
a király,s a herceg-
Vigyázz,mert ők nem szeretik
aki sokat henceg!-
Kilibbentek a tündérek
kedvesen, dalolva.
Ők igazán tündérszépek!
Elnézném naponta.
Becsoszogott söprűjével
a vén boszorka,
olyan vén volt,hogy a földet
verte már az orra.
Aztán jött ő, a hatalmas,
tűzokádó, borzadalmas…
Egy szóval: a sárkány!
Hű, micsoda látvány!
Én még vártam volna,
kicsodák is jönnek,
ha ez a nagy sárkány
nem náthás egy csöppet.
Mert bizony tüszentett!
És mekkorát?!Haaaapci!
Mind a hét torkából
tüzes füst ömlött ki.
No, gondoltam,ennek
a fele se tréfa:
-Repíts gyorsan varázsszőnyeg,
haza érjek még ma!-
Hogy ez igaz volt-e?
Mese, vagy csak álom?
Rád bízom a döntést,
kedves kis barátom.
1 hozzászólás
Kedves Talina!
Valóban, nagyon kedves mesés-verseket tudsz írni. Ez a versed is nagyon jó. Azonban erre is vonatkozik az a megjegyzésem, amit a Szerelmünk c. versednél írtam, mivel az emeli a tartalmi szintet is!
Szeretettel: Kata