Látomás
Álmot láttam éjjel
Sötét szárnyú angyalt
Ragyogó, fénylő szívvel
Csak úgy repült felém
Rózsakvarc szárnyain.
Nem szólt semmit
Csak állt és
Némán nézett rám.
Levelet hozott kezében
Hosszan tartogatta
Mire végül a kezembe adta.
Kinyitva a borítékot,
Kezemben a levéllel
Ragyogó fényesség
Töltött el hirtelen.
Aranyszín tintával
Írott sorok voltak
Melyek azt írták,
Hogy éljem sorsomat.
Ámde, hirtelen felébredtem
Csak az angyal maradt
Képzeletemben,
S a levelet, mit hozott
Örökre elfeledtem.
4 hozzászólás
Szia Zsolt!
Tetszik a versed. Ismerek valakit, aki a klinikai halál állapotából visszatérve állította, hogy a világ minden titkát tudta odaát, de felébredvén mindent elfelejtett. Ez is hasonló ahhoz. Gratulálok.
Üdv: Colhicum
Kedves Colhicum!
Szívből köszönöm!
Én még nem voltam ilyen állapotban, de szívesen átélném.. :)))
Üdv,
Zsolt
Kedves Zsolt látomásod egy üzenet a földi életed folytatására. Tetszett a versed, gratulálok. 🙂
Köszönöm szépen, Kedves Györgyi!