Látomás

Csillagot láttam az éjjel,
tudom, hogy nekem ragyogott.
Rám kacsintott, s vidáman villogott.
Gyönyörű vagy!-mondtam szelíden,
s kértem ne tünjön el,
de csak kacagott.
hiába esdekeltem, cserben hagyott.

Sokáig álltam, néztem az eget,
de nem leltem kedvencemet.
Fürkésztem a minap újra az eget,
hátha megtalálom a tréfás szépséget.
Egyszercsak megjelent, intett kedvesen,
balra mutatott, s biccentett nekem,
Hogy mit láttam? El sem hiszed!
Rám nevetetve búcsút intett,
s közben egy szépséges új csillag született!