Hűvös szellő simogatja arcát,
Haját kócolva rendezi át,
Komor tekintete érzelmet nem sugall,
Jéghideg szíve kegyelmet nem ad.
Szavai késként hatolnak szívedbe,
Kegyes hazugságnak nincs helye.
Őszinte vélemény egyenesen talál,
A választ rideg tekintettel honorál.
Ám a rideg arc mögött melegség lapul,
Szívét érzelmek ejtették rabul,
A szó pusztán gyengeség fedezéke,
A bántással valami összetörik szívében.
Amit látni, valóságnak ellentéte,
Amit hallani, gyenge lelkének védelme.
Belül egy reszkető kislány csendesen,
Óvja gyönge lelkét lelkesen.