Láttalak a télben
kötött sapka alatt,
piros orcáidon
bájos mosoly fakadt.
Tavasszal láttalak,
madár dalolt neked,
s a zöldellő rétről
le sem vetted szemed.
Láttalak a nyárban,
ringó kalász között
pipacsként sétáltál,
mint napba öltözött.
Az őszben látlak már,
sárga-rőt avar van,
s karon fogva járunk,
kamaszos zavarban.
4 hozzászólás
Kedves Albert!
Tetszett a vered!
Mint egy látomás, olyan képszerű lett…
Kedves Éva!
Szeretem az ilyen képszerűen tömör verseket, mert szerintem van valami kisugárzó szépség bennük. Csak nem mindig sikerül így megírni, kell hozzá ihletett pillanat. Nagy kihívás mindig. Örülök hogy tetszett! 🙂
Üdvözlettel: alberth
Valóban szép emlék, amiről kedvesen emlékeztél meg.
Versed egyszerűségében nagyszerű.
Szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm Kata!