Láttam délután a csendet,
egy sírhantra borult némán,
fejkendős szomorú szemek,
karok a test mellett véznán.
Láttam délután a csendet,
csöppségek tipegték széjjel,
virágot fogtak kis kezek,
reményük maradt az éjjel.
Láttam délután a csendet,
kalapos arcán nagy bajusz,
ráncai közt egyetlenegy
óriási gyémánt lapult.
Láttam délután a csendet,
karcsú törzse bénultan állt,
láttam a csillogó nedvet,
lelkét fájdalma járta át.
Láttam délután a csendet,
izmos válla megtörten várt,
valakit ki nem érkezett,
nem is fog tán sohasem már
Éreztem délután a csendet,
bensőmből fakadó óhajt,
egy Angyal ölelt át engem,
meghallották fent a sóhajt.