Laurence Hope: A hűtlen

Szeretőnél több voltál nekem,
szent és félig isteni varázs,
naplemente a kék tengeren,
lombrezdülés, csillagragyogás.

Túl kevés volt bennem a vonzó
adottság, báj, hogy a hűségedet
rám vesztegesd; ki oly pazarló,
de osztozni terajtad képtelen.

Jaj, Templomom, Szentélyem voltál,
Hova mezítláb, főhajtva léptem
fizetni hódolatom zsoldját,
s nem összetiport udvart reméltem.

Mindenki más tudta, csak én nem
– bízó bolond, a hit hogy elvakít –
szív piacán vertem el pénzem,
naiv álmok vert tallérait.

Mégis vége. Felejteni kell!
Vagy találni új szeretőt, mást,
meglelt hűség reményeivel,
vagy hitetlen sodródni tovább.

Léhán szeretni, csak könnyedén,
(egynek lenni a sok közt) – lehet,
S tehetném én is, ha tudnék még
Élni könnyelműn, mint te teszed.

Ó, édes, elvesztett éjszakák!
Mint halál volt a szürke reggel…
Szerelmedért, hogy magas az ár,
tudtam. Fizettem volna, kedvvel!

DISLOYAL
by: Laurence Hope (1865-1904)

YOU were more than a Lover to me,–
Were something sacred, and half divine,–
Akin to Sunset over the Sea,
To leaves that tremble and stars that shine.

There was not much to attract in me,
No gift or beauty; you did not care
Enough to give me fidelity
Who cared so deeply, and could not share.

Alas, my Temple! I find the Shrine
I entered barefoot, with bended head,
To pay that tender homage of mine,
An open courtyard, where all may tread!

And all men knew it, I hear, but I,
Who being a trusting fool, it seems,
Went to the Market of Love to buy
With coins of worship, and faith, and dreams!

Still it is over. Now, to forget!
I know not whether to choose anew
In hopes of finding loyalty yet,
Or fond but faithless, drift on with you.

Loving you lightly, among the rest,–
(Many a little, not greatly one),–
You may be right: I may find it best
To do, henceforward, as you have done.

But ah, for my sweet, lost nights with you,
When had Death been, in the dawning grey,
Price of your beauty and love, I knew
I would have paid, and been glad to pay!