X
Szavak, mik vágyakat takarnak.
Álom szőtte ösztönös kollektív öntudat.
Mérgezett gondolat cafatok,
Rongyosra olvasott ponyva vacakok.
X
Betűk közt elvesző érzések,
Simogató dallamokban ránk törő emlékek,
Fájdalmasan maró átkok,
Visszatérő verejtékben úszó álmok,
Rímesen képtelen versek,
Mindenféle zavaros képek,
Már nincs értelme mire végére érek.
Mégis, ez a költészet. Tényleg?
Hazugságokba belefúlt enyészet,
Tekergőző, kígyó fejű félelem tenyészet.
X
Csak a szép, csak a jó,
Csak barát, csak szerető,
Csak virág nyílik és réz kilincs,
Csak lágy szellő fúj, és vasbilincs,
Csak csók, csak simogatás,
Csak ima, csak áldás,
Csak vágyak, csak csalás!
Csak sok sok ostorcsapás.
X
Könny áztatta ostobák arca,
Kit siratnak?
Pokolkapuja nyílik a vakbuzgóknak.
Elveszett valami? Mit keresel?
Létfentartási ösztönöd
Kényes lelkednek megfelel ?
Fejedre babérkoszorút tegyek e?
Mond cserébe nekem teszel e?
A barátságunk így megmarad?
Jaj de szomorú ez a gondolat.
Nyájas mosoly arcotokra fagy,
Ez legyen a csoportképen
A legszebb pillanat.
X
Nem kell fájdalom
Nem kell kín
Nem kell vérző szív
Nem kell véresre mart ín
Nem kell Krisztus a szenvedő
Nem kell bánat
Nem kell záporeső
Nem kell rózsa
Nem kell mirha
Nem kell már többé ringló szílva
X
Ha ezek nem kellenek
Örökre bevégeztetett.
Isten veletek,
Szépreményű emberek.
[IG_KITOLT]
4 hozzászólás
Pedig finom az a szílva:) Ugye tudod?
Mindig tetszett ez a versed Kedvesem:))
Megint egy szomorú vers. Mondd meg nekem Éva, miért vagy olyan borongós?
Tudod-e, hogy (ahová én én 2004. óta küldök be írásokat, és sokat megjelentettek, sét, kétszer, országosan meghirdetett pályázatukon első díjat is nyertem), ott olvastam az első időkben valakitól egy nagyon lehangoló hangulatban írt verset. Akkor, először fogtam meg úgy a tollat, hogy versben válaszolok neki. Addig csak prózát írtam, de azóta már összejött vagy 30 versem. Persze, nem olyan szépek, mint a tiéid. Mert Te szépen tudsz írni, de mindig szomorkásan… Még egyszer fölteszem a kérdést: valóban szomorú vagy, és miért?
Keresd a szépet, a kellemeset az életben. Hidd el, hogy még a rosszbúl, a legnagyobb gondokbúl is megtalálhatod a jót, a rosszból a kiutat.
Mosolyogj, ne szomorkodj.
És látogass el hozzám is.
Szeretettel üdvözöllek.
Kata
Köszönöm Kedvesem. 🙂
Drága Katikám!
Rég írtam ezt a versem, és bizony ezt inkább dühből írtam, és nem szomorúságom okán. De valóban igaz, hogy nem írok vidám verseket. Az élet hozta így.
De a szépet látom én is, és a boldogságot is megtaláltam. Ám nehezebben tudom megírni fennkölt szavakkal a boldogságot. Jólesett kedves szavaid. Örömmel látogatlak meg, nagyon szeretem ahogyan írsz. Igaz utóbbi időkben sem itt sem másutt nem olvastam, és írni is rég írtam. De bepótolom.
Szeretettel.
Éva