Mandulafák terhe ragyog
mezőre gyöngyvirág hull
Apró zöld bogyó vagyok
héjamra esőcsepp borul
Madár lecsippent az ágról
fiókája tápláléka leszek
Teher zuhan mandulafákról
egy madarat jóllakottá teszek
legalább…
Legalább…
By NgaboruBy NgaboruBy Ngaboru
6 hozzászólás
Érdekes kettősség bújik meg versedben. Elmúlás kategóriába tetted, ám azzal, hogy egy "madárfióka táplálékává" válsz, valami újat, valami most indulót segítesz! Tehát új élet sarjad nyomodban…
grat
leslie
Körforgás, nekem ez jutott eszembe miközben olvastam versedet.
Szeretettel:Selanne
Köszönöm nektek, hogy olvastatok, és hozzászóltatok!
Valóban egy körforgás, egy új megszületése rejlik a pusztulásban.
Üdv
Határozottan nem az elmúlásról szól nekem ez a vers…
A bogyó megevése után sincs vége a dolognak… A potyadék guánó újra termékenyíti a földet…
Érdekes szemszögből mutatod a körforgást!
De "legalább" pozitív érzést kelt! Örömmel olvastam!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Valóban, a sz@r táplálja a földet.
Igazából nem is akartam a körforgást bemutatni. Csak belenyugodtam az elmúlásba…
Köszönöm hogy írtatok.
Üdv