amit látok
azt érzem
ezt írom
egyezik remélem
múltbéli kényszerképzet tevéled
reméled eléred
kevésbé
kiheverjük
egybefolyt szavak
tavak
alak
háborgattalak
kimondott érzések
vérzések
ések
kevések
szembeötlő rémtettek
tettek
etettek
teremtettek
a sok csak de
ha nem te
akkor azok
vagy ezek
elvégzett
bevégzett itt
állomásozó
mint ablakmosó
lemossa a szennyet
mi rákerült
akaratlan
zsarnok
mindentudónak hitt
emberek mi
én figyelmetlen
haragszom kicsit
de csak kevésbé
mert én még én vagyok
rendíthetetlen
lerántom a leplet
mert hiszek
bennem
bennetek kikbe bút
leltem
s teremtettem
nem vagyok egy darab kő
ember vagyok oly esendő
esendő mert nem értettem
hogy hogy nem
saját csapdánkba estem
sokkból kimásztam
egyre tisztábban látok
bár még nyúlik a maszat
bocsássátok – el nem várom
nyárvíz idején még télit használok
s most áldást szórok rátok
nektek köszönhetem
ki vagyok kivé lettem
kik elvesztettük egymást
magamat találtam
benne a családban
Bennünk
születésben
éltünkben
benn a körben
legbelül
boldog közös magányban
1 hozzászólás
hahó! erről mit szól a fáma? Nagyon hallgattok, nyugodtan lehet kritikát írni. 🙂