Ezüst éjjelek hűs hajnalán,
ébredezel bennem csendesen,
mint gyermek anyja meleg ölén.
Suttogás kendőjével takarom
törékeny, oly illanó lényedet,
hogy megtarthassam magamnak.
Ringatlak halkan dúdolva
dédelgetett álmaim bölcsőjében,
holtig védve zord idők záporaitól.
A remény selymes gyepére kiteszlek
éltető Nap sugaraiban fürdeni, hogy
légy hamvas kikelet holnapom egén,
s mint temetett vágy új csillagaként hullj
bús jelenem elsötétült égboltjára,
legbelül megérintve elfáradt vállaim.
14 hozzászólás
Kedves Zsóka!
Nagyon szép gondolatok, gratulálok!
Szeretettel, Judit
Elnézést kérek kedves Zuzmara!
Elírtam a nevet, bocsáss meg!
Nagyon szép gondolatok.
Szeretettel, Judit
Köszönöm kedves Judit!
Szeretettel: Zuzmara
Előfordul néha, drága Judit!
Zuzmara
Kedves Zuzmara!
Szépen megfogalmazott álmok, vágyak, remények. Tetszenek a képek és a jelzők versedben.
Gratulálok!
Zsóka
Köszönöm, kedves Zsóka!
Szeretettel láttalak: Zuzmara
zuzmara, lenyűgöztél.
Hát köszönöm, kedves Szusi!
Zuzmara
Drága Tündi!
Eddigi legszebb versedet olvashattam. Gyönyörű!
szeretettel-panka
Köszönöm drága Panka!
Szeretettel láttalak: Zuzmara
Érdekes, annyira magával ragadott e vers, hogy a rímek sem hiányoztak!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm kedves Fél-X!
Szeretettel láttalak: Zuzmara
Kedves zuzmara!
Versed megérintett engem is ott "Legbelül"
Igazán tetszett, gyönyörű!
Köszönöm kedves Dóra!
Szeretettel láttalak: Zuzmara