Légy oázisom!

Lopd le nekem a Napot a kék égről,
Hogy elhiggyem, fény nélkül nem élhetek,
Tarts távol engem két szemed tüzétől,
Ne vakítson, ha belőled ébredek.

Felhők jönnek néha szép jövőnk felől,
Máskor csábítanak buja Édenek,
Elfutnánk olykor vézna jelenünkből,
De marasztalnak szép emlék-szigetek.

Légy oázisom, hová visszatérek,
Mi mindig visszahív, bárhol is vagyok,
S csillapít, hogyha ezer fokon égek.

Születnek bennem, majd meghalnak dalok,
De hozzád szól minden szerelmes ének,
S minden gyönyörű szót, lám, neked adok.