Állarcok mögé bújsz,
Egy világ szívén tiporsz.
Mikor ott állsz az emberek elött,
Mikor beszélsz a barátaid között,
S már fáj a szíved
Fáj a lelked
Mutasd meg ki vagy!
Légy önmagad!
Ha nem teszed,
Becsapod magad.
S lassan állarcod leszel,
Elfelejtve aki voltál.
És lelked is átalakul.
Csak egyet kérek tőled,
Hogy ezt elkerüld,
Mindörökké…
Légy önmagad.
2 hozzászólás
Nagyon tetszik!😍
Örülök, hogy elolvastam ezt a régebbi művedet, az üzenetével nagyon tudok azonosulni.
Okos, bölcs gondolatok ezek hétköznapi stílusban, de hatásosan megfogalmazva és bár itt-ott döcög, mégis jó érzés végigolvasni.
Azóta bizonyára sokat fejlődött, finomodott a versírási technikád is.
Egy dolog bántja a szemem, de az nagyon, az álarc szót csak 1 l-lel kell írni!
Ezt jó lenne javítani.
Üdv. Tamás