2026. április 18., szombat
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmúlás

    Legyen, aki…

    Fél-XBy 12 hozzászólás785 megtekintés

    Csendet úsztat most az idő,
    szótlan kesereg a pillanat,
    gyámoltalan rab az ember,
    csak fájó érzés és könny marad.

    Ostorozni sok emléket
    hiba, s csak nyílt seb okozta kín,
    hűvös napfény rajtunk mereng,
    de arcunkon halovány a szín.

    Hegy lábánál tekinteni,
    oly’ cudar magasság az élet,
    ha nyögve is mászunk rajta,
    elérünk egy kis menedéket.

    Szikla szélén csúszik lábunk
    s zöld mohák tengerére lépünk.
    Majdan zuhanásunk után,
    legyen, aki gyertyát gyújt értünk.

    Share.

    12 hozzászólás

    5. Horák Andrea Kankalin on

      Szia Zsolti! 🙂
      Gyönyörű ez a vers, már az első sora megfogott. Szép képeket tettél bele, egyébként pedig bölcsességet sugall. Ilyen művekkel való találkozáskor gondolom át az életem a "hegy lábánál". Felfelé nézni alig merek, viszont kapaszkodás közben nem is fontos, inkább az olykor-olykor leváló szikladarabok elől kell kitérni. Így éltem meg a sorokat, s talán valamikor majd nekem is gyújtanak gyertyát.
      Nagyon szép! 🙂
      Szeretettel: Kankalin

      • Fél-X on

        Kedves Kankalin!
        Köszönöm szépen!
        Hát bizony van elég szikladarab, ami elől ki kell térni, de ezek erősítik az embert és a sikerekre, részsikerekre szükségünk van életünk során.
        A többit vagy látjuk, vagy nem.
        Barátsággal:Zsolti

    Leave A Reply