Tudva a szépet,
hallva a jót,
kérdezi lényegem:
merre az út?
Fogom-e látni,
érezni ízét,
taposni, szagolni
sors-színű füvét?
Kérdések káosza
motoszkál a csendben.
A múltamat vádolva
jövőmet kérlelem.
Terhes a semmi,
mit jelenem ad nekem.
Kérdem az életet,
oszt-e lapot nekem?
Lehet-e még szerepem,
ha csend az eledelem?
Kaphatok-e hangot,
ha némaság az italom?
Félek, a színjáték kitagad,
s nem lesz sor, mit tollam hozzáad.
4 hozzászólás
Nagyon szép merengés az élet dolgairól. Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Köszönöm 🙂
Sok a kétely, a kérdés, a válasz pedig sehol nincs, ezt látom a versben. Szépen hangot adtál a keserűségnek. Hidd el, minden szép lesz, csak türelmesen kell várni. 🙂
Gratulálok!
Üdvözöl:
Réka
Cia!
Hallod én sem gondoltam volna hogy itt talállak! De örülök neki!
A versed nagyon, nagyon tetszik… Jelenleg még én sem tudom hogy mi lesz majd, de terv az van 😀
Sajnos most nincs annyi időm az írásra…. Sok a munka meg a tanulás meg hát időt kell szakítani arra is akit szeretünk …
További jó alkotást és remélem hogy majd A Kisfaludyn találkozunk
Pussy Anikó