Lehetek e valaha, szavakból szőtt sorsom írója?
Lehetek e nagyok lábánál felcsillanó morzsa,
vagy csak fiókban hallgató história?
Hamis ömlengések, vagy valódi dicséret?
Van értelme, vagy hagyjam veszni,
az összes eddigi papírfecnit?
Miért mindig e krónikus kétely?
Miért hiszem, e szerelemmel szakítani kell,
örömöm, bánatom másképp dalolni el.
Lenne valaki rám büszke egyszer, igazán?
E nélkül élni, többé már nem tudnék,
a poézis előtt, mindenkor leborulnék.
4 hozzászólás
Kedves Délibáb!
Lehetsz.
Költői kérdésre költői válasz. 😉
Szia Laci!
Igazán kedves vagy, köszönöm szépen!:) Örülök, hogy itt jártál!:) Legyen szép napod!
Üdv: Délibáb
N e hagyd abba!
Ezt adom útravalóul, amit én is Nemere Istvántól kaptam. Szeretettel: Ágnes
Kedves Ágnes!
Nagyon szépen köszönöm! További szép napot!
Szeretettel: Délibáb