Lehettél volna életem párja
ha nem csúszunk el az idő síkjában
ott vagy mégis minden gondolatban
érzem szívünk nagy viharban.
Míg bennem a tavasz hangosan lép
benned az ősz szele várja csendjét.
Mégis angyala vagy nyári zenémnek
s titkon őrzöm mit adtál Te nékem.
Félve üzenném, szeretlek még
őrizve álmunk, mi nem lesz miénk.
Mennék én mennék, futva eléd,
de szíved már másé, maradj övé.
8 hozzászólás
Kedves Koko!
Szép vallomás egy nem beteljesült szrelemről. Sajnos előfordul, hogy két embernél elcsúszik az "idősík", az érzelmek életre kelnek mégis, ám a sors más-más utat szánt nekik.
Tetszett a versed.
Szeretettel: Zsóka
Gratulálok kedves koko szép szerelmes vallomásodhoz. Ez az önzetlenség, amikor a szeretett lénynek boldogságot kívánunk… másnál.
Barátsággal üdvözöllek: oroszlán
Kedves koko!
A utolsó két sor nagyon ´fajó´
…
hihetetlen önzetlenséget árul el!
A legjobbakat!
Üdv:sailor
Kedves koko !
Annál nagyobb szerelem nincs annál, hogy annak kívánunk minden szépet és jót, akit tiszta szívünkből szeretünk.
Gyönyörű és mély a versed.
Tetszett !
Szeretettel: Zsu
Kedves koko !
Nagyon szép a versed a szeretett személyről, akihez talán már nem is a mélységes szerelem hanem a mérhetetlen szeretet fűz, akit úgy szeretünk , hogy képesek vagyunk lemondani róla azért, hogy boldognak láthassuk.
Nagyon tetszik.
Szeretettel gratulálok, festnzenir
Köszönöm Nektek az itt leírtakat. Igen, még mindig szeretem. szeretem SZERETEM!
Üdvözlettel. koko
Kedves koko!
Örülök,hoy megint láthatlak itt!
Üd:sailor
Köszönöm!
üdv. koko