S mögötte meztelen maradt
Sok összegyűrt eldobott megfakult gondolat
S vacogva összebújva
Fázósan reszketnek megsebzett perceim
Dohszagú feslett napokba bújnak
Majd évekké nyúlnak
Mint nyolckarú polip
Mindent átkarolnak
Hogy megfojtsák a tegnapot
Még itt vagyok
De félek
Mert nyirkos karjukkal engem keresnek
Hogy felfalják a mát
Majd a holnapot
Akkor – tudom hogy meghalok
Hát szoríts magadhoz
Még élni akarok
Sándor Gyula
2006-01-15
9 hozzászólás
Nagyon jó költői képekkel feted meg az élethez vajó ragszkodást bár milyen erővel is rombol ja sors a llket.
szeretettel: marica
Kedves Gyula! Azt már megszoktam, hogy minden versednél könnybe lábad a szemem, és akkorát koppanok mint az ólomgolyó, de, hogy ennyire…
Na igen, már nem tudom melyik versedet mondanám a kedvencemnek, mert mindegyik csodaszép, érzéki, megható és … még sorolhatnám.
Csak annyit mondok: még, még, még, még, még 🙂 🙂 🙂
Kedves Marica
Nagyon örülök, hogy ez a versem is elnyerte a tetszésedet.
Gyula
Kedves Jodi
Ennyi szépet, és jót, biztosan nem érdemlek meg, de nagyon köszönöm a szavaidat, igazán jóleső érzés volt olvasni.
Szeretettel Gyula
Szívből gratulálok, ez a versed is nagyon tetszett:)
Köszönöm, ez kedves volt tőled.
Nem csoda, hogy megkerestek a verseid miatt. Én inkább próza párti vagyok, de ezek a versek…csak azt kell írnom, hogy gyönyörűek, mert nem tudok jobb szót. Nagyon kifejezőek, rengeteget adnak. "Fázósan reszketnek megsebzett perceim/Dohszagú feslett napokba bújnak/Majd évekké nyúlnak" => ez nálam mindent visz :))
Gratulálok, írj még sok ilyet!
Üdv.: Phoenix
Kedves Phoenix
Amikor az embernek ilyen véleménnyel vannak a verseiről, kezdi elhinni, hogy valóban adott valamit a világnak. Nagyon köszönöm a kedves szavaidat.
Gyula
Kedves amazonasz, csak gratulálni tudok ehhez a gyönyörű verhez, teljesen elkápráztattál…az első sorától kezdve az utolsóig, minden sora megérintett, és elgondolkodtatott, bármennyiszer olvasom. Köszönöm az élményt.
H.