Leigh Hunt:
ABOU BEN AHMED
Abou Ben Ahmed (may his tribe increase!)
Awoke one night from a deep dream of peace,
And saw within the moonlight in his room,
Making it rich and like a lily in bloom,
An angel writing in a book of gold.
Exceeding peace had made Ben Ahmed bold;
And to the presence in the room he said,
“What writest thou?” The vision raised its head,
And, with a look made of all sweet accord,
Answered, “The names of those who love the Lord.”
“And is mine one?” said Abou. “Nay, not so,”
Replied the angel. Abou spoke more low,
But cheerly still; and said, “I pray thee, then,
Write me as one that loves his fellow-men.”
The angel wrote, and vanished. The next night
It came again, with a great wakening light,
And showed the names whom love of God had blessed;
And, lo! Ben Ahmed’s name led all the rest.
________________________________________
ABU BEN AHMED
Abu Ben Ahmed (népe nagy legyen!)
Álmából ébredt egyik éjjelen,
S holdfénynél látta, mint pompás virág,
A mennynek szolgálatkész angyalát,
Ki aranykönyvbe ír épp valamit.
Mivel a csend is olykor bátorít,
A látványt Ahmed faggatta ekképp:
„Mit írsz?”… Az angyal felszegte fejét,
S felelt, vetve rá huncut szemeket:
„Kik Urunk szeretik, a neveket!”
„Köztük vagyok?” – kérdezte Abu. „Nem!”
Mondta az angyal. Abu csöndesen,
De értőn szólt: „Hozzád mondok imát,
Ha úgy írsz fel, hogy Ben – emberbarát!”
Az angyal írt, majd eltűnt. Ámde jött
Már másnap éjjel, fénnyel keltve őt,
S az Úr által megáldott neveket
Mutatta listán… Ahmed – vezetett!
________________________________