Leírni nagy kört

Most itt van az élet
és én vagyok
a távolban kigyúlnak
s kihunynak csillagok
a végtelen tér csipkés foga
a végtelen időn cifra rokolya
világnagy hárfán játszik a Szűz
íjat feszít az Égi vadász
Oroszlán szemében sárga a tűz.
Elolvad mind a felpörgő zenében
itt vagyunk mind az egyidőben
hol Bika fújtat a tág mezőn
s a napholdas rét ezer virágát
Kosszarvra tűzi reszketőn
patakvíz csobban, hol játszanak
a Rákokkal Iker-Halak
s a Skorpió már nem ijeszt
mert Mérlegre tette mérgeit
s rója bölcsen
egy árva Bak nyomán
meg-megújuló néma köreit.
Most magára gondol
ki másra nem tud
és hall magában
csöndzenét
eloldja kantárszárait
tüzes lovaknak
s egykedvűn
a völgybe baktat
elfeledni istenét.