A felszín vékonyka jégkérge
megfagyott hártyává szilárdult.
Átlátszó tán neked, végtére
te ismersz legjobban. Kitárult
lékeim ablakán belesve
legtöbbet te láthatsz belőlem,
kedvesem. De vigyázz, sebesre
ne vágjon jég-élem előtte.
Jégperem vág, keskeny, de éles,
s tiszta a víz, melyből született,
repedhet is, ámde mélységes
mélységét óvni nem szűnhet meg.
Mert ott, a mélyben, ott a való,
minden szenny, piszok ott ülepszik,
ott tesped gyűlölet, hús-maró
vágy-cápa, kín-rája gyülemlik,
ott „fecseg a felszín, hallgat a
mély”, erjed minden rossz lényemben.
Ha enged szívednek hajlama,
kutass csak bennem – ha engedem…
8 hozzászólás
Nagyon nagyon tetszett! Már a cím is vonzott, nagyon jó hasonlatokat használtál. Nagy gratulációm!
szeretettel-panka
Köszönöm, kedves Pankám, örülök Neked.
Valahová eltűnt az éterben az előző kommentem!
Lehet, túl hosszúra sikerült!
Először lélekhorgásznak olvastam a címet… félreolvastam, de jól éreztem!
Köszönöm a versed! 🙂
Igen, valóban jól írtad félre, erről szól a metafora…:)))))
Köszönöm a véleményt, olvasást!
Szeretettel gratulálok, versed mélységéhez: Ica
Kedves Ica, frappáns gratulációdat nagyon köszönöm! :)))
Kedves Irén!
Meglepő, de találó szimbólum a költeményedben a "lékhorgászat".
Ma amikor mindenki a másik belső titkait igyekszik kifürkészni, "újságírásnak" hívják, amikor kipellengérezik ami a mélyben " szenny, piszok ott ülepszik", akkor nem árt emlékezetünkbe idézni, hogy sebesre vág a "lékhorgászat", ha rossz kézzel nyúlunk bele.
Általában nem is a horgászt vágja meg gyakran, inkább azt, akiben "horgásznak" /többnyire engedély nélkül/.
Mindig meg tudsz lepni, egyéni látásmódoddal, és a tökéletesen kidolgozott verseiddel.
Judit
Köszönöm, kedves Juditkám, örültem olvasásodnak, véleményedet pedig mindig is nagyra tartottam…:)))