Megállsz előttem, csak nézel a múltba
Akár a gyilkos jelölt az utolsó útra
Mi előtte áll, s ő elindul némán
Kezében kést, szívében kéjt hordván.
Lassan lép, a lányhoz ér, penge a nyakhoz,
Bal a balhoz, test a testhez, vágy a halálhoz
Hozzásimul, s tartja fogva örökké,
Két gyilkos így olvad csendben eggyé.
De te nem mozdulsz, láncolata
Az emlékeknek gúzsba kötött oda,
Hol fagyban áll a jövő, a szép
Jelen, s sötét már a tegnapi kép.
6 hozzászólás
Detto: ezeket én miért nem láttam?! Éjjelipillangóanjó! 🙂
Nem mutattam? ÓÓÓ… bocsi így most…
Jajj, ez már nagyon morbid nekem. 🙂
nekem is az volt 😛
Tényleg morbid egy kicsit, de nagyon jól érezhető rejta a szerkesztettség. Grat!
köszi 🙂 nem akart ez morbid lenni… csak az lett 😛