még most utoljára mondom ezt
aztán indulok
leheletnyi űrt hagyva magam után
elválok tőled
elhagylak
s lehullok mint bársonyszagú lepel
és poros köddé válva nézem
pőrén maradt lelked
kalitkába zárt
reszkető madarát
lélegezz be
By Hangamég most utoljára mondom ezt
aztán indulok
leheletnyi űrt hagyva magam után
elválok tőled
elhagylak
s lehullok mint bársonyszagú lepel
és poros köddé válva nézem
pőrén maradt lelked
kalitkába zárt
reszkető madarát
1 hozzászólás
Huhh!
Kemény, csattanó vers és mégis…
A vége felé sugározni kezd a félelem,
amit a Kedves elvesztése okozhat – ha jól értem
Biztos Te hagyod el…?
üdv.: leslie