Lelkem otthonra talált.
Bús, de igaz otthonra,
mely bennem zubogva
áramlik határtalanul.
Együtt hallgatunk,
sírunk s nevetünk…
Csillagtalan éjjelen,
csak úgy magunknak
öleljük a csendet.
Ábrándba bújtatjuk
mind büszke álmaink,
s szelíd ragyogás bizsereg át
a hosszú éjjelen.
Áldomást iszunk múltra
temetve mi volt,
s nem bolygatva kétes jövőt,
bújunk sötétség dunyhája alá.
Szennyesünk csak mossuk,
egyre csak mossuk,
de talán soha nem lesz tiszta.
Hajnali rózsák ébresztenek,
kacagnak az éj rajzolta,
rusnya karikák láttán.
Mi is nevetnénk, ha a kín
oly szörnyű volta nem fojtana,
s nem rajzolna mosoly helyett,
gúnyos grimaszt arcomra.
Lélek
By zuzmara
12 hozzászólás
Kedves Tünde!
Szép elmélkedés, sok-sok igazsággal. Az utolsó sorok fájnak, annyira valóságosak.
Gratulálok.
Szeretettel:
Millali
Drága Millali!
Jól látod valóságosak…
… sajnos.
Örülök, hogy ismét olvastál! 🙂
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves Tünde!
Inkább mosoly legyen az arcodon, mint gúnyos grimasz. Meghökkentő a versed vége.
Szeretettel: Ági
Drága Ági!
Inkább gyászos…
Köszönöm szavaid!
Örültem neked… 🙂
Szeretettel: Tünde
Amikor fáj a lélek, még ábrándozni is csak szerényen, és szürkén mer. Én nagyon fájónak érzem a soraidat, mintha feladás lenne a vége… Mégis nagyon szép vers, tényleg lélekből jött, kedves Tünde.
Gratulálok!
pipacs
Kedves Ilona!
Hát én már csak ilyen "lélek-ember" vagyok.
Talán ezért nem is szeretnek sokan…
Köszönöm az olvasást!
Szeretettel: Tünde
Kedves Tünde!
A lélek az egy különös és varázslatos, ha hittel is párosul akkor pedig magasabbra is emel. Na lehet egy kicsit túl komoly vagyok, fáj az utolsó két sor, talán ezért is írom ezeket.
Még annyi mindent írnék, de az nem publikus. Ne szomorkodj!
szeretettel-panka
Már nem szomorkodom annyira drága Pankám… 🙂
Köszönöm biztató szavaid!
Ölellek. Tünde
Verseidet olvasva, érzem kimondod azt amit gondolsz, és minden köntörfalazás nélkül. Ez egyenes jellemre vall, egyébként pedig minek is szépíteni azt, ami amúgy nyom ott belül. A lélek pedig tud tükröződni.
Szeretettel:Marietta
Drága Marietta!
Köszönöm az olvasást!
Igazán jól látod… Nem hiába József Attila a kedvencem.
Tudod, próbálok mást, máshogyan is írni, de az nem én vagyok.
Majd talán egyszer…
Szeretettel láttalak: Tünde 🙂
Zuzmara!
Ezt aztán most megírtad, még olvasgatnom kell. Fura dolog ezt írni, hogy tetszik, de tetszik a versed nagyon. Nem is tudok kiemelni semmit, hisz annyira egyben van.
"Áldomást iszunk múltra" Tudod inkább igyunk egy áldomást a jövőre, daloljanak fejünk fölött a muslincák és mosolyogva írjunk egy bordalt…. El kell jöjjön ennek is az ideje!!!!!
Antalpista
Drága Pista!
Nem bánom igyunk… 🙂
Örülök, hogy újra láttalak!!!
Köszönöm szavaid, nagyon jól jöttek! 🙂
Szeretettel: Tünde