Elsuhannak mellettem az árnyak,
Megfognak, és folyton kritizálnak.
Én pedig búsan nézem az eget,
Ebből fonok új Kazinczy-rímeket.
Nem nézek többet én már másra,
Csak a végső nagy alkotásra,
Mely körül leng engem, motivál,
Múzsám szent szavával tovaszáll.
Alkossak hát szebb jelent,
Hová ember nem mehet?
Lépjél tovább, alkossál,
Legyél az új virágszál!
Hisz ha nihilből születne művem,
Elfolyna, tovább nem hegedülne,
Szívet rázó örömem kihűlne,
És szent tüzem is megsemmisülne.
Szívet ráz és könnyet fakaszt,
S hozza el a lelki tavaszt.
Nyílj hát virág, hozzál hitet,
De ne keserűt, édeset!
7 hozzászólás
Kedves Oratus!
Kívánom, hogy alkoss szebb jelent, ahová minden ember bemehet!
Nagyon tetszik a versed!
Gratulálok!
Nagy vers, remekül sikerült.
Én is kívánom, hogy mindez teljesüljön!
Üdv.:Tamás
Köszönöm! Bízok benne, hogy minden sikerülni fog, s mint ahogy Kazinczy új szavakat alkotott, úgy fogok én új verseket alkotni.
Üdvözlettel: Oratus
Kedves Oratus!
Az első két sor, ismerős érzéseket sodort felém. Örülök, hogy optimista a vége.
A cím is nagyon tetszik.
Szeretettel: pipacs 🙂
Köszönöm pirospipacs, hogy tetszik. Igyekeztem benne hangsúlyozni, hogy ha az ember szomorú, bánatos, akkor jönnie kell egyfajta megújulásnak, mely által kikerülhet abból az állapotából amelyben van. Egyfajta tavasznak kell eljönnie minden ember életében, ha eljut arra az érzésre, mely azt sugallja neki, hogy a világ nélküle is ugyanúgy működik. Hogy kinek mikor jön el, azt senki sem tudhatja.
Üdvözlettel: Oratus
Kedves Oratus!
Valóban jó lenne egy szebb jelen! Talán az óhaj már félsiker…
Szeretettel olvastam: Tünde
Kedves zuzmara!
Hát igen… Ha az ember legalább próbálkozik a jelen szebbé tételével az már megérdemel egy tapsot függetlenül attól, hogy milyen eredményre jut.
Üdvözlettel: Oratus