száraz patakpartok
szürke köveit szedi fel
suhogva az éj,
/az egyik az enyém/
bő köpenyén – mint a szén –
ott a Jel!
teleírva eldobott
igéretekkel…
/ne legyen soha reggel/
a semmi hídjai alatt
elhajított szavak
visszhangoznak
súlyos zsolozsmát,
oldozzák az idő foglyát,
s távolodó lélekharang
paripátok hangjain
csak szálltok, szálltok…
/lehet, hogy még nem
tudjátok/
11 hozzászólás
Hmm, az eldobott ígéretek: a be nem teljesült álom és némi csalódottság érzését nyújtotta nekem a versed.
Hanga
Megint csak jó. Tehetséges vagy, nem is vitás.
Nagyon jó vers! Érzek azért benne pici reményt!:)
Boldog karácsonyt Neked!:)
Köszönöm, hogy elolvastátok.
Kedves sleepwell, karácsonyi jókivánságodat köszönöm, én is szép Karácsonyt és kegyelmekben gazdag boldog új évet kivánok!
Szerettel: András
Szomorúság, kilátástalanság, "eldobott igéretek", ezt éreztem a versedből, egyébként tetszett.
Üdv.: Zagyvapart.
Köszönöm, hogy elolvastad Zagyvapart
..a jel, mely kettétörik egyszer, és megmutatja igaz arcát…idő kell hozzá…
Nagyon szép!
Érzelmekkel telített…. nagyon szép.
Kedves zsike és Lumen, örülök, hogy tetszett
Mélypont!
S ezt is szépen írtad meg!
falevél
Kedves Falevél, köszönöm.
Örülök, hogy tetszett.