Szia Kankalin! A sajátos műfaj kereteit figyelembe véve remekül eltalált verssorok. Talán egyszer megkedvelem. (?) Csak az a cím, csak azt tudnám feledi! 🙂 🙂 🙂 Szeretettel üdvözöllek: én
Megszerettem a haikut, mert sokkal több lehetőséget rejt, mint amennyit első találkozáskor kinéztem belőle. Régebben nem tartozott a kedvenceim közé, most szívesen jegyzek le egy-egy hirtelen jött gondolatot, általában képre írom őket. Olykor maga a kép visz mélyre, máskor egyéb hatások. Ez a kis csokor is így született.
A haiku megosztó, de hamar közel lehet kerülni hozzá. Én alkalmasnak tartom magam a vele való foglalatosságra, imádok a sorok közé írni, utána boncolgatni: semmi nem az, mint aminek látszik. Minden szónak, összetételnek szerepe van.
Kíváncsi vagyok, mi a problémád a címmel. Ezt kifejthetnéd, ha erre jársz. 🙂
Köszönöm, hogy jöttél! 🙂
Szia Kankalin! Ezt a két szót: "lélek" és "oázis" soha nem szerettem. Dagályosnak érzem mindkettőt, így összekapcsolva még inkább. Olyan sokan és olyan sokat használták az idők folyamán, h sztem jócskán elkoptatott lett.
Kivételt képez, ha konkrét jelentéssel bír, ami valamiféle gyakorlati funkcióhoz kötődik, része egy eseménynek, cselekménynek: "XY nagy lelki nyugalomról tett tanú-bizonyságot, amikor…" "Az oázis már csak negyed mérföldre volt"
DE szörnyűnek tartom pl.: "Éreztem finom lelkének apró rezdüléseit", "háborgó lelkem biztató szavaidnak oázisában végre nyugalomra lelt", stb, stb, stb
Folyt
Mondom, nem nagy kedvencem a haiku, ennek ellenére néha úgy érzem, tényleg van benne valami. Hogy mi? Talán a meglepő váratlan asszociációk. Az abszurditás. A Te haiku csokrod is pont ezért jön be. Abszurditás? Igen!!! 🙂 s ha már igen, jobban el tudnék képzelni egy olyan címet, ami az abszurditásra utal. Pl.: (kisbetűvel) "minden jegy elkelt"
Igyekeztem tartalommal megtölteni a tizenhét szótagokat. Szerintem mindenkinek mást mondanak. Attól függ, hogy az olvasó meddig képes lebontani a rétegeket. Örülök, hogy tetszett, amit kiolvastál belőlük.
Köszönöm, hogy itt jártál! 🙂
Érdekes módon a szövegben (első versike) előforduló "lélekoázis" szó már nem zavaró (mármint számomra) Az előtte lévő két sor megteremti a létjogosultságát. Mintegy idézőjelbe tett valóság ez a versszak, ilyen lenne, ha valóban létezne pl. a szemtükörben megmutatkozó "éden" : Nem akad fenn rajta az ember, mert versben és mesében minden létezhet.
Egyszóval tetszik! Klassz!!! 🙂 szeretettel: én
Köszönöm, hogy kifejtetted, amit a címről gondolsz.
Részben egyetértek veled, talán túl közel van egymáshoz a két "lélekoázis". Azért kapta ezt a címet a csokor, mert az a fő motívuma, más nem lett volna kifejező.
Külön valóban elcsépeltnek tűnhet, de a szóösszetétel egész mást takar, egy oda-vissza működő folyamatot. A lélek szegletébe ültetett reményt, lélekemelést, valami egészen egyedit, amit adunk és kapunk. Nem abszurditásnak nevezném, inkább elvont gondolkodásnak.
Említettem, hogy minden haiku annyit mond az olvasónak ahány réteget le tud fejteni róla. Az elsőben például nemcsak az emberi szemről van szó, hanem a sivatag szeméről, azaz a "Szahara szeméről", ennek van tudományos megközelítése, bemásolok egy részt:
"Szahara szeme több ezer éven át rejtve maradt a világ előtt. Egyszerűen azért, mert a képződmény csak a világűrből látható, a földön még a közelben sétálva is nehezen észrevehető, ha nem tudjuk, mit keresünk.".
…
A szemtükör erre is utal, azaz megfoghatatlan, ám létező érzésekre, ha személyre vonatkoztatom.
Ez csak egy szó a három sorban, mégis különleges világot rejtettem el benne.
Ha megnézed a megjegyzésbe tett linken a képet, akkor könnyebb lesz megérteni, ám a haiku nem egyszerű szavakkal írt 17 szótag. Az nem haiku, hogy megtördelünk egy félmondatot. Sokkal többet kell rejtenie és mutatnia, éppen ezért türelemjátéknak is lehet nevezni, amíg valaki eljut a megfejtésig. Szerintem megéri. Éppen így kedveltem meg a haikukat.
Nem állítom, hogy ezentúl ráállok erre a formára, de azt igen, hogy olykor leírok egy-egy gondolatot, amelyet ez a forma képes leginkább visszaadni.
A lélek + oázis szóösszetétel tehát nem egészen azt jelenti, ami első olvasás után érzékelhető, annál jóval mélyebb tartalmat hordoz. 🙂
Még egyszer köszönöm, hogy visszanéztél! 🙂
Örülök, hogy tetszenek a haikuk. Néha jólesik mélyebben belemerülni a gondolataimba, olyankor egész máshol járok.
Elküldtem neked a képet a sorspillangóval. 🙂
Köszönöm, hogy jöttél! 🙂
Én bevallom a szonetted agy Haibun jobban áll neked.
Bocsáss meg, hogy ezt írom, de a lélekoázis az szerintem elég nyomasztó a sorspillangóval együtt.
Nekem valahogy " csicsás " ez a két szó.amúgy a téli verseidet szerettem, pedig a telet rühellem.
Nem tudom ez, hogy jutott eszembe, de mindegy.Remélem nem haragszol meg nagyon, hogy ezt írom.
Elképzelhető, hogy kekec vagyok jobban, mint máskor, de elmúlik.Kellemes hétvégét neked!
Ja még írok már valami szépet is. A téli verseid voltak az egyetlenek amit eltudtam olvasni régen.
Most már elolvasok mindent ha olyan kedvem van az már más kérdé, hogy minek.
Na befejeztem! Jó éjt neked és jó hétvégéd csak azt akartam, hogy ezt tudd.
Az írást az öltözködéshez tudom hasonlítani. Kék a kedvencem, de olykor felveszek piros ruhát is, mert jól érzem magam benne. Lehet, hogy nem mindenkinek tetszik, de nem járhatok mindig kékben, kipróbálok más színeket, sőt, tarka öltözéket is. Ettől még a kék marad az első. Ez amiatt is jó, mert még erősebb kötődés fűz ahhoz, amit igazán szeretek. 🙂
Verseimet saját lelkületem határozza meg. Ami másnak nyomasztó, nem biztos, hogy nekem is az. Minden vers az olvasóban szólal meg, így többféle értelmezés lehetséges.
A tél is lehet szép, minden nézőpont kérdése. 🙂
Egyáltalán nem haragszom, sőt! Nagyon tetszik, ahogy belemélyedsz a verseimbe. Örülök, megtiszteltetésnek veszem.
Köszönöm, hogy most is megtetted.
Neked is legyen szép hétvégéd! 🙂
Annyira nem nyomasztó, csak a szonettjeid jobban tetszettek, de te tudod mi jó neked.
Azt gondoltam, hogy neked nem nyomasztó amúgy nem írtad volna, gondolom én.
Amúgy nem nyomasztó mert azért vannak verseid 2011, 2013 évben ami inkább volt nyomasztó és szomorú.
Ez könnyed csak a többi nekem jobban tetszett meg érdekesebb volt.
De az egyik vers ilyen a másik olyan. Nekem vannak verseim amit elolvastam.
Azt gondoltam ez de sz..r. Amit pár éve írtam. Néha elröhögök rajtuk ha olyan kedvem van.
Már kezdek megbékélni a haikuval. Írok két meglepő dolgot ( nem lesz az)
nem szeretem a haikut meg a kék színt, de ki , hogy van vele.
Még valami majd megszokom.Ahogy a mondás tartja vagy megszokik vagy megszökik.
A lényeg, hogy érezd jól magad amikor írod.Köszönöm a válaszodat!
Szép hétvégét neked!
Olykor nyomasztó dolgok is kerülnek a versekbe, mert a világban és bennünk is vannak olyan történések, amelyeket nem lehet vidám gondolatokkal kifejezni.
Az említett éveket az útkeresés időszakához sorolom, azóta sokat változott körülöttem minden, így én is.
Azok a versek egy korszakom lenyomatai – érzelmi és verstani vonatkozásban is.
Nekem is vannak verseim, amelyeket visszaolvasva csak csodálkozom, vagy csóválom a fejem, de bármi is a véleményem, attól még az enyémek. 🙂
Minden relatív, a kedvelések, megélések és a színek is. Különbözőek vagyunk, egyéni a megítélés, de ebben tökéletes szabadság van, mindenki szabadon választhat neki tetszőt.
A szonettek nekem már örök társaim lesznek, érzések fűznek hozzájuk, továbbra is első helyen állnak, de ez nem jelenti azt, hogy más formákat nem próbálok ki. A változatosság gyönyörködtet. 🙂
Köszönöm szépen, hogy visszanéztél!
Én is minden jót kívánok neked! 🙂
Olykor nyomasztó dolgok is kerülnek a versekbe, mert a világban és bennünk is vannak olyan történések, amelyeket nem lehet vidám gondolatokkal kifejezni.
Az említett éveket az útkeresés időszakához sorolom, azóta sokat változott körülöttem minden, így én is.
Azok a versek egy korszakom lenyomatai – érzelmi és verstani vonatkozásban is.
Nekem is vannak verseim, amelyeket visszaolvasva csak csodálkozom, vagy csóválom a fejem, de bármi is a véleményem, attól még az enyémek. 🙂
Minden relatív, a kedvelések, megélések és a színek is. Különbözőek vagyunk, egyéni a megítélés, de ebben tökéletes szabadság van, mindenki szabadon választhat neki tetszőt.
A szonettek nekem már örök társaim lesznek, komoly érzelmek fűznek hozzájuk, továbbra is első helyen állnak, de ez nem jelenti azt, hogy más formákat nem próbálok ki. A változatosság gyönyörködtet. 🙂
Köszönöm szépen, hogy visszanéztél!
Én is minden jót kívánok neked! 🙂
Ugye, mennyi minden belefér egy haikuba? Nekem az egyik kedvenc műfajom. Vagy jön, vagy nem. Nem kell sokat "vacakolnom" vele.
Különösen az első tetszik, főleg az utolsó sora. Ez az összetett szó tulajdonképpen egy verssel is felér. Gondolom, nem véletlenül ezt adtad címnek.
/Ja, cím. A nagyokosok kioktattak, hogy az eredeti haikuknak nincs címük. Dehát azért van a szabály, hogy…/
Szeretettel: Kati
Gyakran említem, hogy a haiku régebben nem tartozott a kedvenceim közé, de az utóbbi hónapokban közelebb került hozzám, amikor meghívtak egy haikus csoportba. Megmondom őszintén, először csak tiszteletből csatlakoztam, most sincs időm ott lenni, de amikor találkoztam néhány jó haikuval, kedvet kaptam hozzá. Ami irányába mozdított, az a képre írás. Nagyon szép illusztrációkat találtam, eszembe jutott, hogy vannak régebbi haikuim, megtaláltam a párjukat, és ahogy felírtam, sok minden megvilágosodott előttem. Utána továbbgyűrűzött.
Az a jó benne, hogy kevés időt vesz igénybe, igaz közben koncentrációra van szükség.
Ami a címet illeti, valójában a "Lélekoázis" inkább gyűjtőnév, hiszen az itt olvasható haikuk különállóak, nincs címük, de úgy nem tudtam volna feltenni. 🙂
Örülök, hogy tetszett a szóösszetétel. Lent írtam, hogy földrajzi és egyéb oldalról is közelítettem.
Köszönöm a megerősítést! 🙂
Szia!
Mindig is csodálom a haiku írókat, hogy mennyi minden fér 3 röpke sorba! Mennyi érzelem, mennyi megfigyelés, okosság! Remekek az itt olvashatóak is. Gratulálok! üdv hundido
A haiku megosztó, nem mindenki szereti, pedig jó dolgokat lehet kihozni belőle. Ami még előnye, hogy felér egy lélektisztító meditációval – legalábbis írás és képkeresés közben mindig ezt érzem.
Számomra az is érdekes, hogy az egyetlen forma, amelyet központozás nélkül szeretek, és csak úgy tudok azonosulni vele, mert az írásjelek nem adnak szabad áramlást a gondolatoknak, hiszen itt minden szónak, akár szótagnak is jelentősége van.
Örülök, hogy tetszettek. 🙂
23 hozzászólás
Szia Kankalin! A sajátos műfaj kereteit figyelembe véve remekül eltalált verssorok. Talán egyszer megkedvelem. (?) Csak az a cím, csak azt tudnám feledi! 🙂 🙂 🙂 Szeretettel üdvözöllek: én
Szia "én"! 🙂
Megszerettem a haikut, mert sokkal több lehetőséget rejt, mint amennyit első találkozáskor kinéztem belőle. Régebben nem tartozott a kedvenceim közé, most szívesen jegyzek le egy-egy hirtelen jött gondolatot, általában képre írom őket. Olykor maga a kép visz mélyre, máskor egyéb hatások. Ez a kis csokor is így született.
A haiku megosztó, de hamar közel lehet kerülni hozzá. Én alkalmasnak tartom magam a vele való foglalatosságra, imádok a sorok közé írni, utána boncolgatni: semmi nem az, mint aminek látszik. Minden szónak, összetételnek szerepe van.
Kíváncsi vagyok, mi a problémád a címmel. Ezt kifejthetnéd, ha erre jársz. 🙂
Köszönöm, hogy jöttél! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! Ezt a két szót: "lélek" és "oázis" soha nem szerettem. Dagályosnak érzem mindkettőt, így összekapcsolva még inkább. Olyan sokan és olyan sokat használták az idők folyamán, h sztem jócskán elkoptatott lett.
Kivételt képez, ha konkrét jelentéssel bír, ami valamiféle gyakorlati funkcióhoz kötődik, része egy eseménynek, cselekménynek: "XY nagy lelki nyugalomról tett tanú-bizonyságot, amikor…" "Az oázis már csak negyed mérföldre volt"
DE szörnyűnek tartom pl.: "Éreztem finom lelkének apró rezdüléseit", "háborgó lelkem biztató szavaidnak oázisában végre nyugalomra lelt", stb, stb, stb
Folyt
Mondom, nem nagy kedvencem a haiku, ennek ellenére néha úgy érzem, tényleg van benne valami. Hogy mi? Talán a meglepő váratlan asszociációk. Az abszurditás. A Te haiku csokrod is pont ezért jön be. Abszurditás? Igen!!! 🙂 s ha már igen, jobban el tudnék képzelni egy olyan címet, ami az abszurditásra utal. Pl.: (kisbetűvel) "minden jegy elkelt"
Kedves Kankalin!
Haikuid csoda jók!
Tartalmasak!
Mind a három!
Idézni akartam,de mindegyok a maga módján
sokatmondó!^
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Szia sailor! 🙂
Igyekeztem tartalommal megtölteni a tizenhét szótagokat. Szerintem mindenkinek mást mondanak. Attól függ, hogy az olvasó meddig képes lebontani a rétegeket. Örülök, hogy tetszett, amit kiolvastál belőlük.
Köszönöm, hogy itt jártál! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Érdekes módon a szövegben (első versike) előforduló "lélekoázis" szó már nem zavaró (mármint számomra) Az előtte lévő két sor megteremti a létjogosultságát. Mintegy idézőjelbe tett valóság ez a versszak, ilyen lenne, ha valóban létezne pl. a szemtükörben megmutatkozó "éden" : Nem akad fenn rajta az ember, mert versben és mesében minden létezhet.
Egyszóval tetszik! Klassz!!! 🙂 szeretettel: én
Szia "én"! 🙂
Köszönöm, hogy kifejtetted, amit a címről gondolsz.
Részben egyetértek veled, talán túl közel van egymáshoz a két "lélekoázis". Azért kapta ezt a címet a csokor, mert az a fő motívuma, más nem lett volna kifejező.
Külön valóban elcsépeltnek tűnhet, de a szóösszetétel egész mást takar, egy oda-vissza működő folyamatot. A lélek szegletébe ültetett reményt, lélekemelést, valami egészen egyedit, amit adunk és kapunk. Nem abszurditásnak nevezném, inkább elvont gondolkodásnak.
Említettem, hogy minden haiku annyit mond az olvasónak ahány réteget le tud fejteni róla. Az elsőben például nemcsak az emberi szemről van szó, hanem a sivatag szeméről, azaz a "Szahara szeméről", ennek van tudományos megközelítése, bemásolok egy részt:
"Szahara szeme több ezer éven át rejtve maradt a világ előtt. Egyszerűen azért, mert a képződmény csak a világűrből látható, a földön még a közelben sétálva is nehezen észrevehető, ha nem tudjuk, mit keresünk.".
…
…
A szemtükör erre is utal, azaz megfoghatatlan, ám létező érzésekre, ha személyre vonatkoztatom.
Ez csak egy szó a három sorban, mégis különleges világot rejtettem el benne.
Ha megnézed a megjegyzésbe tett linken a képet, akkor könnyebb lesz megérteni, ám a haiku nem egyszerű szavakkal írt 17 szótag. Az nem haiku, hogy megtördelünk egy félmondatot. Sokkal többet kell rejtenie és mutatnia, éppen ezért türelemjátéknak is lehet nevezni, amíg valaki eljut a megfejtésig. Szerintem megéri. Éppen így kedveltem meg a haikukat.
Nem állítom, hogy ezentúl ráállok erre a formára, de azt igen, hogy olykor leírok egy-egy gondolatot, amelyet ez a forma képes leginkább visszaadni.
A lélek + oázis szóösszetétel tehát nem egészen azt jelenti, ami első olvasás után érzékelhető, annál jóval mélyebb tartalmat hordoz. 🙂
Még egyszer köszönöm, hogy visszanéztél! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz, Kankalin!
A sorspillangósat még nem ismertem. Zseniális! Nagyszerű, ahogyan a többi is az.
Laca ⚘
Szia Laca! 🙂
Örülök, hogy tetszenek a haikuk. Néha jólesik mélyebben belemerülni a gondolataimba, olyankor egész máshol járok.
Elküldtem neked a képet a sorspillangóval. 🙂
Köszönöm, hogy jöttél! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Én bevallom a szonetted agy Haibun jobban áll neked.
Bocsáss meg, hogy ezt írom, de a lélekoázis az szerintem elég nyomasztó a sorspillangóval együtt.
Nekem valahogy " csicsás " ez a két szó.amúgy a téli verseidet szerettem, pedig a telet rühellem.
Nem tudom ez, hogy jutott eszembe, de mindegy.Remélem nem haragszol meg nagyon, hogy ezt írom.
Elképzelhető, hogy kekec vagyok jobban, mint máskor, de elmúlik.Kellemes hétvégét neked!
Szeretettel:Ági
Ja még írok már valami szépet is. A téli verseid voltak az egyetlenek amit eltudtam olvasni régen.
Most már elolvasok mindent ha olyan kedvem van az már más kérdé, hogy minek.
Na befejeztem! Jó éjt neked és jó hétvégéd csak azt akartam, hogy ezt tudd.
Szeretettel:Ági
Szia Ági! 🙂
Az írást az öltözködéshez tudom hasonlítani. Kék a kedvencem, de olykor felveszek piros ruhát is, mert jól érzem magam benne. Lehet, hogy nem mindenkinek tetszik, de nem járhatok mindig kékben, kipróbálok más színeket, sőt, tarka öltözéket is. Ettől még a kék marad az első. Ez amiatt is jó, mert még erősebb kötődés fűz ahhoz, amit igazán szeretek. 🙂
Verseimet saját lelkületem határozza meg. Ami másnak nyomasztó, nem biztos, hogy nekem is az. Minden vers az olvasóban szólal meg, így többféle értelmezés lehetséges.
A tél is lehet szép, minden nézőpont kérdése. 🙂
Egyáltalán nem haragszom, sőt! Nagyon tetszik, ahogy belemélyedsz a verseimbe. Örülök, megtiszteltetésnek veszem.
Köszönöm, hogy most is megtetted.
Neked is legyen szép hétvégéd! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin
Annyira nem nyomasztó, csak a szonettjeid jobban tetszettek, de te tudod mi jó neked.
Azt gondoltam, hogy neked nem nyomasztó amúgy nem írtad volna, gondolom én.
Amúgy nem nyomasztó mert azért vannak verseid 2011, 2013 évben ami inkább volt nyomasztó és szomorú.
Ez könnyed csak a többi nekem jobban tetszett meg érdekesebb volt.
De az egyik vers ilyen a másik olyan. Nekem vannak verseim amit elolvastam.
Azt gondoltam ez de sz..r. Amit pár éve írtam. Néha elröhögök rajtuk ha olyan kedvem van.
Már kezdek megbékélni a haikuval. Írok két meglepő dolgot ( nem lesz az)
nem szeretem a haikut meg a kék színt, de ki , hogy van vele.
Még valami majd megszokom.Ahogy a mondás tartja vagy megszokik vagy megszökik.
A lényeg, hogy érezd jól magad amikor írod.Köszönöm a válaszodat!
Szép hétvégét neked!
Szeretettel: Ági
Szia Ági! 🙂
Olykor nyomasztó dolgok is kerülnek a versekbe, mert a világban és bennünk is vannak olyan történések, amelyeket nem lehet vidám gondolatokkal kifejezni.
Az említett éveket az útkeresés időszakához sorolom, azóta sokat változott körülöttem minden, így én is.
Azok a versek egy korszakom lenyomatai – érzelmi és verstani vonatkozásban is.
Nekem is vannak verseim, amelyeket visszaolvasva csak csodálkozom, vagy csóválom a fejem, de bármi is a véleményem, attól még az enyémek. 🙂
Minden relatív, a kedvelések, megélések és a színek is. Különbözőek vagyunk, egyéni a megítélés, de ebben tökéletes szabadság van, mindenki szabadon választhat neki tetszőt.
A szonettek nekem már örök társaim lesznek, érzések fűznek hozzájuk, továbbra is első helyen állnak, de ez nem jelenti azt, hogy más formákat nem próbálok ki. A változatosság gyönyörködtet. 🙂
Köszönöm szépen, hogy visszanéztél!
Én is minden jót kívánok neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Ági! 🙂
Olykor nyomasztó dolgok is kerülnek a versekbe, mert a világban és bennünk is vannak olyan történések, amelyeket nem lehet vidám gondolatokkal kifejezni.
Az említett éveket az útkeresés időszakához sorolom, azóta sokat változott körülöttem minden, így én is.
Azok a versek egy korszakom lenyomatai – érzelmi és verstani vonatkozásban is.
Nekem is vannak verseim, amelyeket visszaolvasva csak csodálkozom, vagy csóválom a fejem, de bármi is a véleményem, attól még az enyémek. 🙂
Minden relatív, a kedvelések, megélések és a színek is. Különbözőek vagyunk, egyéni a megítélés, de ebben tökéletes szabadság van, mindenki szabadon választhat neki tetszőt.
A szonettek nekem már örök társaim lesznek, komoly érzelmek fűznek hozzájuk, továbbra is első helyen állnak, de ez nem jelenti azt, hogy más formákat nem próbálok ki. A változatosság gyönyörködtet. 🙂
Köszönöm szépen, hogy visszanéztél!
Én is minden jót kívánok neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Ugye, mennyi minden belefér egy haikuba? Nekem az egyik kedvenc műfajom. Vagy jön, vagy nem. Nem kell sokat "vacakolnom" vele.
Különösen az első tetszik, főleg az utolsó sora. Ez az összetett szó tulajdonképpen egy verssel is felér. Gondolom, nem véletlenül ezt adtad címnek.
/Ja, cím. A nagyokosok kioktattak, hogy az eredeti haikuknak nincs címük. Dehát azért van a szabály, hogy…/
Szeretettel: Kati
Szia Kati! 🙂
Gyakran említem, hogy a haiku régebben nem tartozott a kedvenceim közé, de az utóbbi hónapokban közelebb került hozzám, amikor meghívtak egy haikus csoportba. Megmondom őszintén, először csak tiszteletből csatlakoztam, most sincs időm ott lenni, de amikor találkoztam néhány jó haikuval, kedvet kaptam hozzá. Ami irányába mozdított, az a képre írás. Nagyon szép illusztrációkat találtam, eszembe jutott, hogy vannak régebbi haikuim, megtaláltam a párjukat, és ahogy felírtam, sok minden megvilágosodott előttem. Utána továbbgyűrűzött.
Az a jó benne, hogy kevés időt vesz igénybe, igaz közben koncentrációra van szükség.
Ami a címet illeti, valójában a "Lélekoázis" inkább gyűjtőnév, hiszen az itt olvasható haikuk különállóak, nincs címük, de úgy nem tudtam volna feltenni. 🙂
Örülök, hogy tetszett a szóösszetétel. Lent írtam, hogy földrajzi és egyéb oldalról is közelítettem.
Köszönöm a megerősítést! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Mindig is csodálom a haiku írókat, hogy mennyi minden fér 3 röpke sorba! Mennyi érzelem, mennyi megfigyelés, okosság! Remekek az itt olvashatóak is. Gratulálok! üdv hundido
Szia hundido! 🙂
A haiku megosztó, nem mindenki szereti, pedig jó dolgokat lehet kihozni belőle. Ami még előnye, hogy felér egy lélektisztító meditációval – legalábbis írás és képkeresés közben mindig ezt érzem.
Számomra az is érdekes, hogy az egyetlen forma, amelyet központozás nélkül szeretek, és csak úgy tudok azonosulni vele, mert az írásjelek nem adnak szabad áramlást a gondolatoknak, hiszen itt minden szónak, akár szótagnak is jelentősége van.
Örülök, hogy tetszettek. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Kitűnő, szép és sokatmondó csokrot hoztál.
Szeretettel gratulálok:
Zsuzsa
Szia Zsuzsa! 🙂
Köszönöm szépen!
Örülök, hogy tetszett. 🙂
Szeretettel: Kankalin