Ha hideg van fázol, kabátot veszel,
szabad nyakadra, meleg sálat teszel.
Dermedő ujjaid pamut kesztyű védi,
kalap a fejed, ha a szél hajadat tépi.
Viszont… ha lelked fázik, és megfagyott
hiába a test, mit az Isten rárakott
üveges, rideg lesz a tekinteted
nem veszed észre, ha a boldogság integet.
A lelket mi melegíti? – a szeretet
olyan mint a tűz, kialszik ha nem dédelgeted.
Bezárul, akkor már hiába minden, árva
fázik csak, a megváltó szeretetre várva.
Ne panaszkodj akkor! – csak te tehetsz róla
hagytad, a gyülölet rideg sötétbe tiporja
lelked, hát segits magadon!
Hagyd az utat, a szeretetnek szabadon!
4 hozzászólás
nem tudom megállni, hogy érdemes lenne felező tizenkettesben megírni, és kicsit megváltoztatni, hiszen háromszor is kihangsúlyozod a szeretet hatalmát, elég ha csak egyszer szerepel ez a szó a versben
üdw
Köszönöm, hogy olvastál, és az építő jellegü kritikát, mégjobban.Nagy valószinüséggel igazad van:Üdv:Kriszti
Nagyon szép vers a szeretetről. Valóban a lekünket jobban kikellene tárjuk minden szeretethiánybam szenvedő embertársunk felé. Az emeberek többsége sok mindenféle hiánnyal küzd, de leginkább a szeretet hiányával. A hideg, a meleg, a fagy, az eső stb ellen lehet védekezni, a lelket melegítő szeretet hiánya ellen nem.Én egyetértek azzal: “Hagyd az utat, a szeretetnek szabadon!” Üdvözlettel.Munkácsy
Köszönöm, nagyon jó volt olvasni, amit írtál.
Szeretettel:Kriszti