Nézem szemedben, hogy álmodik a lét…
Lant és szó mámora feléd eseng,
éneked hallom a szívemben rég,
látom a hajnal szikrája feldereng,
s elönti fénnyel lelkem tájait,
mint felkelő nap, ha zord vihar és éj
tépázta virágok, szívek vágyait,
elhozza újra a reggel örömét…
És nézem szemedben a friss virágokat,
énekük hallani vágyom már rég
zuhanok beléd, és hallom halk szavad,
lelkedben élek, lelkemben élsz…
8 hozzászólás
Ez nagyon szép, kedves András!
Szeretettel: Rozália
örülök, hogy tetszett, kedves Rozália
köszönöm
Jó olvasni ilyen szépen megfogalmazott, ab-ab ritmusú, szépen rímelő szabályos verset.
Örülök, hogy olvashattam.
Kata
megtisztelsz, kedves Kata:)
Igen András, jó olvasni!
Kedves soraid
Elidőztem Nálad,
Szinte hallottam lantodat…
Jólestek kedves szavaid, Dóra
köszönöm
Gyönyörű szerelmi vallomás és a keresztrímeid is nagyon szépek! Gratulálok!
sólyomlány
köszönöm Sólyomlány